Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
Magyarország hadereje még igen jelentéktelen volt, bár az országgyűlés Kossuth javaslatára már július 11-én 42 millió forintos hitelt és 200 000 újonc besorozását szavazta meg a magyar hadügyminisztériumnak. Egész Magyarországon nem több mint 40 000 reguláris 37 császári és királyi katona állomásozott, akikből kb. 24 000 feltétel nélkül az országgyűlés pártjára állt és a fekete-sárga helyett Magyarország piros-fehér-zöld nemzeti zászlaját tűzte ki. Ez a 24 000 fős reguláris gyalogság képezi a hat átállt teljes huszárezreddel a most 160 000 főre gyarapodott magyar sereg reguláris csapatainak magját és fő bázisát. A teljesen újjáalakuló csapattestek szervezése és az újoncozás kezdetben lassan haladt előre. A regulárisok sok tisztje — mivel esküjüket megszegni vélték — részben kilépett a szolgálatból, részben átállt az osztrákokhoz. Néhány helyőrség, mint az aradi, szegedi és a péterváradi, semlegesnek nyilvánította magát. Kossuth október 24-én minden nehézség ellenére egy 30 000 fős hadtestet állított föl -— amiből 12 000 reguláris és 8000 komáromi fölkelő volt, akik között ő maga is zöld katonai zubbonyban közlegényként szolgált —, hogy ezzel segítsék ki Bécset. Ekkor még oly nagy volt a fejetlenség és a határozatlanság, hogy a reguláris csapatok tisztikarának egy része (mintegy 70 tiszt) kijelentette: ők nem lépnék át a Lajtát és az osztrák határvonalat, habár készek arra, hogy Magyarországért életüket és vérüket áldozzák. Ennek következtében a tisztek egy részét leváltották posztjukról, sokukat letartóztatva Pestre vitték, egyeseket a hadbíróság agyonlövetett, sőt a parancsnok Móga tábornokot is vád alá helyezték. Viszont a sereg egy szempillantás alatt szétzilálódott és nem volt olyan állapotban, hogy Jellacic, Auersperg és Windisch-Grätz reguláris, most egyesült erejével szemben győzzön a harcmezőn. 38 De amikor Kossuthnak néhány nap alatt kimondhatatlan fáradsággal mégis sikerült újra helyreállítani a rendet és felébreszteni a lelkesedést, sőt még 16 000 fővel megerősíteni a Bécs ellen rendelt 37 reguláris: besorozott, tervszerű katonai kiképzésben részesült 38 Utalás a schwechati csatára.
