Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

négy orosz hadosztályt, összesen mintegy 20 000 főt vezényeltek a bialovicsi erdő környékére, akiket bármikor összevonhattak ellenük. Visszafordulni már lehetetlen volt, sőt ebben a pillanatban még az is igen nagy kockázatot jelentett, hogy Pinks felé tartsanak, amerre Rozycki hadműveletei irányultak. így Bielsk felé indultak, majd onnan Nurba. Sikerült elkerülniük az összecsapást a Siemiatycze és Wyzokie-Litewski között állomásozó, Rosens vezette hadtesttel. Dembinski legyőzte Bolen Bockinál állomásozó dandárját, és sietősen Ciechanowicz felé tört előre. Átkelt a Búgon, Golowin Siedlcében található hadtestét is kikerülte, és augusztus 3-án Jadowon keresztül Prágába érkezett. Ugyancsak csatlakozott Dembihskihez Zaliwski hadtestének töredéke, amely sokáig tartotta magát Augustow vajdaság erdeiben, de az oroszok legyőzték őket. Zaliwski később a Visztula mellett egy könnyű hadtest parancsnokságát vette át. Amit Gielgud nem mert megpróbálni, azt teljesen egyedül megkísérelte egy alárendeltje, így ennek a pompás menetelésnek, ennek a remek csapatmozgásnak a kivitelezése tökéletesen sikerült, és merészségét szerencse koronázta: így vezette győzelemre a háborúról szóló évkönyvek egyik legszebb katonai hadműveletét. Dembinski átúsztatott egy folyamon, tíz folyón, szándékát illetően újra meg újra megtévesztette az ellenséget. Nem engedte, hogy megelőzzék bármely irányban, oly gyorsasággal haladt, hogy 25 nap alatt 130 mérföldet tett meg. Visszavezette a mindenekelőtt tökéletes rendben tartott hadtestét Varsóba, és közben jelentős károkat okozott az ellenségnek. Csak ismételni tudjuk, hogy ez a megmozdulása a legkiválóbb fegyvertények egyike. Az egész lakosság kivonult Dembinski fogadására. Eltűntnek hitt hadtestének a megkerülése és visszatérése hatalmas örömet okozott. Dembinski magatartása a vele szembeállított Gielgudéval ellentétben sokkal ragyogóbbnak tűnt, és az egyöntetű csodálat, mellyel tisztelték, sok emberben azt az igényt ébresztette fel, hogy ő legyen a főtábornokot felváltó személy.