Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
Ettől a négy útonálló fajtától nagyon is különböznek az Erdélyben és a dalmát határon fellelhető rablók, akikből egykor Trenk 73 toborozta össze pandúr szabadcsapatát. Ezek a többnyire óriás termetű oláhok, akikben égett a verekedés szenvedélye és a rendkívüli vakmerőség, még inkább istencsapás az országra nézve, különösen, mivel nem bírnak erejükkel. Mostanra meglehetősen megtizedelték állományukat, mivel fáradhatatlanul üldözték őket a hegyi rejtekhelyeiken. Ezt a veszélyes hajtóvadászatot többnyire a hadsereg egy vadász alakulata kapta feladatául. Ha e tolvajok kiirtása nehéznek is tűnik, mégsem annyira kilátástalan, mint a rablólovagoké, akik vagabund életmódjuk mellett a nagy síkságon a lakosság védelmét is élvezik. Olyan elfoghatatlanok, mint Hamlet szelleme, aki eltűnik a ködben, mihelyt leszámolás készül ellene egyik helyen, máris máshol bukkan fel. A rablólovagság e sokrétűségével magyarázható, hogyan kerülheti el valaki élete végéig a katonai üldöztetést. Az is érthető így, hogy a nagyobb bandák az ország kellős közepén akár 40 000 fős hadsereggel szemben is folytathatnak partizánháborúkat, miközben rejtekhelyeik között ide-oda cikáznak. Ha ehhez még hozzávesszük a nemzeti önérzetet — amely mindennemű katonai beavatkozást ferde szemmel néz — sa nép rokonszenvét, amely öt esetből háromszor inkább saját bennszülött rablói mellé áll, mint az idegen katona mellé, továbbá a terep sajátosságát, ahol az áthatolhatatlan erdők, a végeláthatatlan puszták és lápvidékek épp annyira kedvezőtlenek a hadsereg mindenféle alakulatának, mint amennyire előnyösek a minden hájjal megkent vagabund csavargó had számára, akkor egyértelművé válik, hogy egy józan merész fickó, aki a gazdagoktól elorzott zsákmányt a szegények közt osztja szét, Sobri szerepében tetszeleghet, ha a maga javára tudja fordítani az ország szimpátiáját és a körülményeket. 75 Trenk XVIII. századi poroszországi báró, kalandor, aki magyarországi birtokain is élt.