Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Öffentlicher Anzeiger, 1849. december 11. Rablóvilág Magyarországon (Befejezés) A valóságos rablót a rablólovag reprezentálja, a Chevalier de la bonne Fortune.

73 Erre a fajtára nem ismerek nemzeti kifejezést. A Siván szó (rabló, csibész, tolvaj) nem fejezi ki ezeknek a különös embereknek a lényét, akik önmagukat „őszintének, becsületesnek, tisztességesnek" nevezik. Általában tucatnyian állnak össze egy Capitán (kapitány) vezetése alatt. Nehezen lehet lakókörzetüket meghatározni, mert mindenütt otthon vannak. Hol az erdőben, hol a magas gabonában rejtőznek, ma egy majorban, holnap egy félreeső tanyán szállnak meg. Jól felfegyverzettek, jó lovasok, csak nagyritkán kegyetlenkednek. A zsidók és idegen kereskedők javait tizedelik, a borvidékek pincéit és a tágas őrizetlen kukoricást vagy a mérföldnyi széles dinnyeföldet. Egy ilyen társaságban fellelhető a háztól, birtokról elzavart árendás, magánkincstárnok, adósságai és ledérsége miatt kitagadott nemes, lefokozott őrmester, letűnt huszárok és hasonló személyiségek, akik elmenekültek a törvény szigorától, akik csak saját erejükből és mások költségén élnek, és az üldöztetés még annyira sem fenyegeti őket, mint a gyümölcsfán a verebeket. Mert azon a vidéken, ahol éppen tartózkodnak, mindenki megpróbál jó képet vágni a gonosz játékhoz, és ha kellően okos, akkor ezeket a kalózokat barátként megtartani, akiktől aztán minden esetben védelmet várhat el. Ha nem bölcs és akár még feljelentést is akar tenni, akkor meglehet, hogy következő éjjel lángra kap a tető, vagy kukoricása ég porig egy mérföld szélesen, vagy elhullik jószága. Egy okos földesúrhoz azonban egy szép este egyszer csak beállít egy subás ember, homlokába húzott nagy kalapban, arcát hamuval befeketítve, de mindig lovon, állig felfegyverkezve, és átadja N. N. szerencselovag