Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

közösség több tagját bebörtönözték. Más zsidó közösségeket újévi ünnepségeik időtartamára elengedtek. De még ettől is sokkal szörnyebb Losonc lakóinak sorsa. Emlékezetes, hogy az oroszok kifosztották és lerombolták ezt a várost. A lakosok visszatérésük után csak romokat találtak; koldusokká váltak. A „Lloyd" egyik tudósítója így ír erről: „Az első napokban egyáltalán nem volt ritka jelenség, hogyha anyaszült meztelen emberekkel találkozott az ember az utcán, és még most is előfordul, hogy honoráciorok, urak, akik ezelőtt nem sokkal a szenátori asztalnál ültek, mezítláb járnak. A szomszédos települések lakói gyűjtést rendeztek, és a 18 000 forintos összeget Kossuth-bankókba rakták össze. A beszállítás parancsa után ismét a korábbi ínség állt elő, így a lakosság számára nem maradt más megoldás, minthogy a polgári kormányzó kegyelméért könyörögjön. Egy 800 forintos kölcsönért esedeztek, amiből a szegényeknek akartak legalább kenyeret venni, hogy az éhhaláltól megmentsék őket. Báró Geringer megtette, amit akkor pillanatnyilag megtehetett. Megígérte a küldötteknek, hogy az illetékes kerületi biztosnál azonnal utánajár, hogy a losonci közösség mennyiben részes a forradalom eseményeiben, és hogy kedvező esetben továbbra sem vonja meg tőlük pártfogását." Hogy a kerületi biztos beszámolóján túl, míg egy éhező közösségnek a hivatalos ügyintézés minden buktatóját figyelembe véve megszavazzák a 800 forintos segélyt, a losonciak közt áldozatait szedő éhhalál nem vár, az már természetesen más kérdés. 49. Öffentlicher Artzeiger, 1849. október 11. Bécs, október 5. A törökök formálisan háborúra készülődnek. Kossuth 9000 magyarral és lengyellel Widdinben állomásozik. Ma 72 ágyú ment a felderítő hadtesthez Csehországba. Aradról származó másodikai hírek szerint haditörvényszéki ítélettel Kiss Ernő, Damjanich, Nagy-Sándor, Aulich, gróf Leiningen