Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

ez nem következett be. (Ez nem volt olyan egyszerű, mert Cseodajeff 30-40 000 fős hadteste az útjában állt. A szerk.) Eközben a Magyarországon folyó háború legnagyobb csatája zajlott, mely négy napig tartott. A császáriakat halomszámra szorították bele a Tiszába. Negyedik nap este 8 órakor úgy tűnt, hogy a magyarok számára kedvezően fejeződik be a csata. De negyed kilenckor, amikor már szürkülni kezdett, a szerencsétlenül csak újoncokból álló jobbszárnyat bekerítették, megverték, majd ezáltal az egész csapat visszavonulásra kényszerült. Ennek következménye az lett, hogy fel kellett adnunk Szegedet, és a Tisza túlpartjára kellett visszahúzódnunk. Görgeytől jött egy üzenet, hogy most már szívesen egyesítené hadait. Dembinski, Guyon és az egész hadsereg hőn áhította már ezt az eseményt, és minden távolból hallatszó ágyúszónál azt kiáltották: No, ez Görgey. Sajnos nem jött, mert már nem tudott jönni, és korábbi engedetlensége most megbosszulta magát, az ő személyén és szeretett hazánkon is. Külön-külön levertek bennünket, feloszlott a középső hadtest, és az ellenség átkelt a Tiszán. Elhagytuk Temesvárt, aminek erődítményét az ellenség nemsokára elfoglalta. Erdélyből megérkezett Bem, aki a többi tiszt szerint egy kifogástalan csatatervvel állt elő. Temesvár környékén száz álcázott ágyút úgy állítottunk fel, hogy az ellenségnek fejvesztve kellett volna menekülnie. De valaki elárult bennünket, s így hadseregünket teljesen szétverték. Ez volt Magyarország számára a döntő ütközet. Amíg Bem győzött, bízhattunk Magyarország jövőjében, de amikor leverték, elszállt minden remény. Ebben a pillanatban érkezett meg Görgey demoralizált seregével Nagyváradot érintve Aradra, miután éjt nappallá téve menetelt. A 45 000 főből a megfeszített tempó miatt 18 000 ember elhullott. Furcsa mód, Aradon először nem tett semmit. Ide-oda vonulgatott, nem használt semmit, csak kárt okozott. Kossuthot lemondásra kényszerítette, majd arra, hogy őt diktátornak javasolja. Kossuth lemondott, és ezzel Magyarország elveszítette szabadságát. Még ezen az éjjelen két órakor Görgey elindult Világosra, ahol aztán letette a fegyvert. Három nappal ezelőtt, az akasztófa előtt Görgey egyik ezredese megjósolta nekem, hogy ez