Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

E rémület pillanatait soha nem felejtette el a császár, de tanulni nem tanult belőle semmit, amit a szomorú jelen is bizonyít. Ki az, aki — ha önkéntelenül is — nem azokra az időkre gondol, amikor Mária Terézia a világtól elhagyottan és fenyegetve Magyarországra menekült, és karján gyermekével a magyarok országgyűlése elé lépett, ahol dübörgő taps és „Moriamur pro regina nostra!"

6

'' ujjongás fogadta. Ki ne emlékezne, hogy a magyarok voltak azok, akik akkoriban visszasegítették trónjára és megerősítették jogait, amelyektől már majdnem megfosztották? 43. Wochenblatt, 1849. augusztus 23. Magyarország. Miután egy ideig minden hír arról szólt, hogy a magyarok a Fel-Dunánál jelentős fölényre tettek szert, a hivatalos jelentések és újságok immár arról számolnak be, hogy Görgey súlyos vereséget szenvedve, negyvenezer fős seregével együtt feltétel nélkül megadta magát. Az egyik, Temesvárról származó hivatalos jelentés is nagy csatáról és a magyarok döntő vereségéről ad hírt. Azzal a felfoghatatlan dologgal kapcsolatosan, hogy egy negyvenezer fős sereg miért teszi le fegyverét, még nincsenek közelebbi információink. Annyi bizonyos, hogy döntő csapást mértek a magyarokra, és ha a hírek beigazolódnak, akkor nagy valószínűséggel Magyarország bukását fogja jelenteni. Az osztrák hírügynökség Kossuth kormányzó leveleiből részleteket közöl, melyeket Bem tábornok zsákmányul ejtett utazókocsijában találtak. A levelek tartalma illusztrálja, hogy micsoda erőfeszítéseket kellett tennie ennek a hatalmas férfiúnak annak érdekében, hogy minden igénynek megfeleljen. A Görgey kapitulációjával kapcsolatos hír végül is beigazolódott. A hivatalos jelentés arról ad számot, hogy a merész felkelő Meghalunk a királynőnkért!