Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
A válaszom erre a következő: A vélemények erősebbek a seregeknél. Azok a vélemények, melyek az igazságon és jogszerűségen alapulnak, le fogják győzni a gyalogosokat, lovasokat és ágyúkat. Az elmúlt év eseményei igazolnak engem. Hosszú időn keresztül abban a hitben ringatták magukat a kontinens kormányai, hogy fegyveres erőszakkal és a forradalmak fejlődésének elnyomásával elkerülhető az, amitől tartanak. Mi tudomásukra hoztuk ellentétes véleményünket. Erre megróttak bennünket; ha azonban hallgattak volna a véleményünkre, akkor most ezek a kormányok sokkal kedvezőbb helyzetben lennének. Azok a bizonyos kormányok a következőket szokták mondani: „Akitől mi félünk, az a mérsékelt reformer. Azokkal a vad radikálisokkal, akik undorral töltenek el, nem törődünk, sokkal inkább az a reformer tölt el bennünket félelemmel, aki világosan beszél, és akinek az esetében az embereknek nem kell tartaniuk semmilyen szélsőségtől. Ezektől a reformerektől kell megszabadulnunk. A reformokat már az elején el kell fojtanunk, mert ezek vezethetnek a legnagyobb újításokhoz." Azt gondolom, hogy a kormányok végre belátták Canning szavainak nagy igazságát (?), amely a következőképpen hangzik: „Aki a dolgok javítását nem akarja, mert az újítással jár együtt, az előbb-utóbb arra kényszerül, hogy akkor vegye át az ország irányítását, amikor az már nem számít javításnak." Ezért hát azt mondom, Uraim, hogy a kormányoknak joguk és kötelességük a külhoni államokban zajló fontos eseményekről véleményt formálniuk. Vannak azonban esetek, mint például a szóban forgó is, ahol egy állam szuverenitási jogát felhasználva egy másik államot segítségül hív, amit mi mélységesen sajnálunk és elítélendőnek tartunk. Ez azonban még nem hatalmaz fel bennünket arra, hogy ez ellen fellépjünk, hiszen annak messzemenő következményei lehetnének. Amit tehetünk, az az, hogy minden olyan lehetőséget kihasználunk, ahol baráti tanácsunk sikerrel kecsegtet. Azt mondják, hogy Európában már senki sem bízik bennünk. Uraim, északról és délről is felkeresik a brit kormányt, hogy nehéz helyzetekben közvetítsen, és legalább egy esetben, a dán ügyben, célhoz vezettek a fáradozásaink. Azt állítani, hogy a
