Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi helynévtárában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 24. (Nyíregyháza, 2001)

Kraszanközi járás

s amit a sz. hit rontói alatta ki nem vihettek, kivitte azt az ö özvegye Báthory Anna alatt Kopácsi István az erdődi prédikátor és iskola mester. Egy emberkor alatt három vallást vallottak egymás után a reformatio kolomposai! s a Katholika anyaszentegyház szatmár megyei dicső múltjából alig maradt más fenn az erdődi templomnál s a sándorfalví nagy harangnál,- de kipusztult ám Györgyben Gáspár fiában a Drághfy család is (1555), még mi előtt az óvári zsinat (1552) lutheránus confessiója, a csengeri zsinatban (1557-ben) olly rögtön cálvinista vallássá elváltozott; jaj de kipusztult e vidéknek drága jó magyar faja is, mely Batizi Andrást a hite hagyott áldozárt Erdődön meg szenvedni nem akarta, mely a Beregszászi protestáns zsinaton (1554) papjai ellenében sehogy sem óhajtá az oltárok elrombolását (:lásd Buday Esaiás szerint a beregszászi zsinat 4. határozatát III. § 80:) és a haza szent földjére németeket kelle hozni, hogy örök szemrehányásul itt legyenek a haza sz. érdekeivel rut játékot üző apák fiainak. Bizony rosz világba helyezi a bélteki, különösen a felső boldádi váracsban lakó Drághfyakat az is, hogy a plébániám területén, mely őket uralta, a helynevek mind a lopás rablásra vonatkoznak; igy Lophágy, oláhul Kucza, a hol a lopott holmit a Bükk tövénél biztosságba helyezték, Felső és Alsó Boldád hol a nép rege szerint erős hegyi boltozott pinczékben rejtegették a szász és örmény kereskedőktől elrablott kincseket, Nagy és Kis Szokond (a sváb mondja Zokond) a melyek zokon vehették a fegyveres urak gyakori requirálását, s Oláh Hódos hol a szomszéd olygarchák között néha alkalmasint hadra is került a sor. Legjobb s tömött kutforrásunk e vidékre nézve Szirmay Antal, azonkivül combinatíókra szorulunk melyek ha összevágnak a hely s idö körülményeível nagy becsüek homályba vesző hely történetünkre. Roppant értékű lehet reánk nézve Károlyi Sándor kézirata De Providentia 1720 melyben családjának viszontagságait, s nehéz küzdelmeit különösen Drágyfyékkal (!) leirja maga a grófi család törzs atyja, s mely mű ugyhiszem a Károlyi család irattárában meglesz, másolatát birta Grynaeus Alajos pesti egyetemi tanár (+ 1855 körül) melyből egyetmást olvasott s velem közölt ft. Laza János prépost esperes Uram. Szatmár Megye, Krasznaközi I kerületében esö Szakasz községének Hely név leírása. (II, 280-282) Szakasz község fekszik Szatmár megyének déli oldalán; mely idö ota birja a nevét nem lehet semmi biztos adatokra akadni, románul Retyesznek hivatik mely rekesztés v. szakítást jelent, és mert századok előtt mint románok által lakot román község ismert volt, leg valószínűbb azon hit, mely egyes elaggott öreg embereknél el, mit hagyomán képen birnak hogy: valaha a hires Vánk Péter és Gábor testvérek erőszakkal sajátítottak magoknak e tájon bizonyos birtok részt, hova az után Bombár és más családokat kecsegtettek és telepitették a szakasztott v. erö szakkal sajátitott helyen a most is fen álló helységet; később a Rákóczi béke kötés után Gróf Károlyi Sándor az itt körűi fekvő nagy föld részt királyi adományképen nyervén, Szakaszt is a közzelbcn fel állított gazdaságok könnyebb kezelhetése végett, Vürtembergi sváb coloniával népesíté,- e munkás nép szorgalma és a földes uraság kegyes bánása alatt mindinkább gyarapodván, a nemzeti czimmel kérkedő, és a munkátlanságot kedvelő román fajt annyira kiszorítá, hogy hogy