Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi helynévtárában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 24. (Nyíregyháza, 2001)
Kraszanközi járás
Sandrestynek, mint azt a vmcgye egy ujabb német térképén látom, lakosait pedig Sandrenűnek nevezték volna, arról sem jelenlegi lakosai semmit sem tudnak, sem én utánnajárva eddig semmit sem olvastam. Szirmay Antal, Szatmár vmegye megbecsülhetetlen leirásában emliti nevezetes vizhiányáról hajói emlékszem - 1387-ben. Miből kitetszik, hogy régibb falu hogysem azt eddig valaki gondolná. A vizhiány azonban nálunk nem újság, bár néha mint 1862 -ben s a nagykárolyi kegyes rendiek háztörténete szerint 1778-ban csakugyan tartós, absolut s azért rendkívüli. Mivel a beltelkek magas domb terűjén (!) vannak elhelyezve, csak száraz kutjaink, ciszternáink vannak, melybe a vizet az utczáról fogjuk, kivéve két helyütt a falun kivül, a honnan fejükön hordják fel a némberek a fris vizet. Most a bajon egy ujabb kut által van némileg segítve, melyet alulírottnak az iskola beltclkén, tehát majd a falu közepén készíteni sikerült; melly mig egy részről ivó vízzel ellátja az embereket, a hegynek szelelő lyukául is szolgál, mi lehetségessé teszi, hogy a magaslatok alól is könnyebben száll a viz az alantabb kutakba akkor is, ha a hegy erős télben - mint a multi - fagy és hó által légmentesen el is van zárva. A svábokat a fekete erdőségből (:aus dem Schwarzwalde:) Bernau Todtmosz, Mcnschwald és Schönau parochiakból Gf Károlyi Antal hítta be Márczius 16. 1765 kelt levele által. Ez rendezte és építette a házakat a fennsíkra, osztotta fel újra a határt, ide áttéttette a plébániát Szakaszról 1779-ben, építette bő kezűleg 1781-ben apapiakot, 1784ben pedig e vidéken kitűnő építészetü fogadalmi templomát sz. Erazmus tiszteletére, s meg ajándékozta azt egy most leg alább is 400 éves haranggal, mely a 4 evangélista nevét viseli, melyet eddig elolvasni senki sem tudott. A németek letelepedése előtt 24 román gazda lakta csak; volt fa templomuk, melly a jelenlegi nagyobbszerü egyház alapkövének ünnepélyes letétele előtt 1783-ban bontatott szét. A románok szét szórva laktak az egykét kut körül a határban; legtöbb lakta a dél nyugottra eső Sándorucza völgyét, mellyben leg gazdagabb a viz forrás, s a hol szorgalmas gazda ekéje felfedi itt ott a régi lakók cserepeit 's emlékeit, s az orzók elől edények, be el ásott fém szerszámait. Ezen völgy - melly délkeletnek tart - régi dió és szilvafáira emlékeznek még a falu öregei. Fekvése és nevezete mutatja, hogy az, akitől a helység nevét vette, nem itt, de tőlünk tovább dél keletnek lakhatott; és valóban ns. Czinka Mihály felső boldádi román katholikus lelkész hajtva barátságos biztatásimra, felis találta ott a Cseteczé n (váracs nevű szőllő hegyen) a régi földvár romjait, melly szerintem s Drágffy Család fészke. Drágffy Mihály lator, rabló, s felségsértő, a kinek birtokát Corvin Mátyás Drágfy Bertalan (Buday Ezaias szerint Berthold) vezérének s Erdőd urának 1470-ben adományozta, nem lehetett Sándorfalu alapitója - mert korábban említetik már. Hamarább alapította azt atyja Sándri, mint azt kaplonyi Károlyi Sándor de Providentia czimü kéz iratában 1720 körül irja, s még inkább alapíthatta az utóbbinak atyja Drágh, Sándruczu (kis Sándor:) elkényeztetett fiának örömére, kitől kétségkívül vette nevét Sándrucza völgye is, meg Sándorfalva maga is. Ez a bélteki Drágh, Dragomér Miklós erdélyi Vajda (:Nagy Lajos alatt:) fia, Szatmár vmegye főispánja s ős atyja volt a Drághfyaknak, kik erdélynek azután is több vajdát adtak, s kiknek nevéhez édes hazánk kevés édes, és igen sok keserű emléke fűződik: köztük Bertalan vezér, pohárnok, vajda s az erdődi góth templom hatalmas építője C. Mátyás győzelmes hadjárataira, János országbíró az ország vérével festett zászlajával a mohácsi vészre, Gáspár a reformátiónak fegyveres és botrányos behozatalára
