Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi helynévtárában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 24. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
most inkább a nyelvtudományi tevékenységét szeretnénk ismertetni. Szatmáron (ahogy ö írta: Szatmárt) adták ki „A magyar nyelv eredete: javaslat arról: mikép lehetne a magyar irást könnyíteni, s egyszerűsíteni" című könyvét. E hosszú címben az is benne van, hogy Mándy a magyar helyesírás korszerűsítése mellett tör lándzsát. Azt szerette volna megvalósítani, hogy a két betűvel jelölt mássalhangzókat miként lehetne egyetlen betűvel helyettesíteni. Gyűjtötte a ritkább és az újabban előforduló szavakat, kifejezéseket az akadémiai nagyszótár részére: összesen 402 küldeményt juttatott el az akadémiához. Ebbéli ténykedését így indokolja a tudós testületnek írt egyik levelében: „... parányi tehetségemet a Haza, s különösen édes anyai nyelvünk gyarapítására szentelni, s mit bírok annyit fogytig lendíteni önkéntes kötelességemnek esmérendem". Az igazsághoz tartozik, hogy Szatmár megye 1864. évi határain belül történt a gyűjtés. Ezért is mellékeljük a korabeli Szatmár megye térképét. Ezt mind a hivatalos gyűjtés, mind id. Mándy Péter közlése, sőt Szirmay Antal monográfiája is igazolja. Csakhogy 1876-ben megtörtént hazánkban a közigazgatás korszerűsítése, azaz: közigazgatási egységként csakis a megyét fogadták cl. Ez annyit is jelent, hogy Szatmár megye területe bővült a Kővár vidékétől ide csatolt Nagysomkúti járással. Ez azonban nem szerepel mostani leírásunkban, hanem újabb kötetben fog megjelenni. A magyarországi Szatmár megye földrajzinév-anyaga négy kötetben - benne az 1864es gyűjtés nevei - már napvilágot látott: Kálnási Árpád: A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei (Debrecen, 1984), Jakab László-Kálnási Árpád: A Nyírbátori járás földrajzi nevei (Nyírbátor, 1987), Kálnási Árpád: A Mátészalkai járás földrajzi nevei (Debrecen, 1989), Kálnási Árpád-Sebestyén Árpád: A Csengeri járás földrajzi nevei (Debrecen, 1993). Kálnási Árpád a feldolgozásra is vállalkozott „Szatmári helynévtípusok és történeti rétegeződésük" (Debrecen, 1996) című könyvében. Én magam is megkezdtem a Pesty-féle anyag feldolgozását. Eddig a következő tanulmányok jelentek meg: Régi bányanevek Szatmárban (Névtani Értesítő 17: 131-2), Magyar elemek a szatmári (és az ugocsai) román helynevekben (Magyar Nyelvjárások XXXIII, 53-8), Adalékok a magyar tájnevekhez (Magyar Nyelv XCII, 168-171), Szatmári helységnév-magyarázatok (Magyar Nyelvjárások XXXIV, 115-23), A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes Helynévtárában (Levéltári Évkönyv, Nyíregyháza, XII, 77-84), Szatmári helységnév-magyarázatok. Krasznaközi járás (Magyar Nyelvjárások XXXV, 245-54), Szatmári és ugocsai helységnév-magyarázatok (Magyar Nyelvjárások XXXVI, 67-75). Végezetül szeretnék köszönetet mondani lektoromnak, Kávássy Sándornak tanácsaiért. O volt az, aki ezelőtt rábírt arra, hogy „Ns és Tettes" Szatmár vármegye leírásához hozzáfogjak.
