Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
Hogy mivel efféle rendtartásra a város gazdája, avagy a bírák magok is sok egyéb bajok miatt tehetetlenek volnának, rendeltessen két olyas ember, akiknek minden lakosoknak nevei kezekbe adatván azon megkülönbözéssel, hogy kik a manualisták és mesteremberek, azokat minden városunkban occurálandó vagy határunkban is gyalogszerekre hajtsák, s annak rendtartását s beírását igazságosan vigyék végbe. 4. A borok bevételéről, áráról 1798. december 1. V. A. 102/a. J/81. No. 955. Felvétetett városunk bor- és kocsmák bírájának, 24 Fedor Jánosnak bejelentése azeránt, hogy az Istennek áldásából amennyi bor lévén a szőlősgazdáknál, 25 melyet ha a régi módon s kinek-kinek kívánsága szerint beszedi a város kocsmáiba, azon borban nemcsak azért, hogy szükséget haladja, de hogyha június elején, amint többnyire szokott, romlást kap, a városnak tetemes kára következik. Azért is ezen kérését gondolóra vévén, a város gyülekezete oly rendelést tett ezután a boroknak bevétele iránt a nyíregyházi határban szőlőt tartó gazdáktól, hogy ezután csak a szükséghez képest szedjenek bort a borbírák, de bizonyos proportiókba, mely proportiónak megesmerésére felvétettek a kocsmárosok lajstromai, vagyis számadások négy esztendőtől fogva, honnét megesmérvén, hogy amidőn azon négy esztendőknek meddig proportionata kivettetett szüksége volna egész esztendőre 817 oly gönci hordókra, amelyekből 150 icceszám foglaltatik. Sinórmértékül meghatároztatott ezen szükségnél fogva, hogy a szőlőbeli nyilasok számához képest, ha a mostani esztendőben (kivévén a tokaji útnál lévő szőlőket) minden félnyilas szőlőből három hordót vesznek, igenis bőven provideáltatni fognak az árendális kocsmák és a vendégfogadó. Továbbra ha azon borok elfogynának, és valakinek itten benn a városban oly alkalmatos bor lenne, amelyet kár nélkül lehetne folytatni (értvén az idevaló termésből), a borbírák afféle bort vehetnek. De most többet három hordónál, azt is csak úgy, ha a bor jó és alkalmatos, többet venni a borbíráknak szabad ne légyen. 24 Az 1757-es szerződés szerint a város a telepítési szerződés alapján bérbe kapta a földesúri haszonvételeket. így a kocsmáitatást is. amely a legjövedelmezőbb bevételi forrásává vált. A jövedelemforrások kezelésére, ill. felügyeletére a város lakosai tisztségviselőt választottak. Ezek feladatukat a XIX. század elejéig a kialakult szokások és az aktuális feladatokra kapott utasítások szerint végezték. Az 1830-as években a kérelmezett privilégium kapcsán merült fel annak szükségszerűsége, hogy a sok kis határozatot egy egységes utasításba foglalják össze. A kocsmák felügyeletérc előbb egy, majd a jövedelemforrásból fakadó munka növekedése miatt két borbírót, majd ezek ellenőrzésére inspectort is választottak. Minthogy a kocsmáitatás volt a legjövedelmezőbb bevételi forrás, a bor- és pálinkaeladással, -vétellel folyamatosan foglalkozott a város elöljárósága. 2Í Szőlőtermesztésre alkalmas területeket 1790-ben adtak először a földesurak a város lakóinak. A XIX. század elejére már voltak szölőföldek az orosi, királytelki, kótaji és kisteleki határrészeken, valamint a város északkeleti részén lévő ó- és újszőlőben. Minthogy a szölővásárlás nem volt sem ház-, sem földtulajdonhoz kötve, kiegészítő jövedelemforrása lehetett a kézműveseknek és zselléreknek is.
