László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

a népeket, mert nem a múlt század vérveres lobogójával rohant túl határain, hanem a béke olajágát nyújtotta igénytelen kezével. Ezen események megrázkódtatták hazánkban is az ös alkotmány épületét, mely szük vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott új nemzedéket. Csak két oszlop maradt meg rendíthetlenül, de amelyek elég erősek elfogadni a legtágabb épületet: és ez a király és szabad törvényhozás. Ellenben a szabad sajtó, a népképviselet, a községi rendszer, a független magyar ministerium eránt alkotott törvények által oly alapok rakattak le, melyeken a nemzet közszabadságának, és boldogságának legbüszkébb épülete biztosan emelkedhetik, különösen a felfegyverkezett honpolgároknak, a Nemzeti Örseregnek oltalma alatt. Azonban nagyot hibáznék, ha valaki azt hinné, hogy a munka már bevégeztetett. A törvénynek meghozatala csak puszta szó vagy írott betű, és a törvény életbe léptetésének nehéz munkája még hátra van. Számtalan magányérdeket áldoztunk a haza közjaváért, hogy a haza közboldogságából és közszabadságából egyiránt részesüljünk. Kétségkívül mindnyájunknak része, mely a közösből jut nagyobb lesz annál, melyet mások kirekesztésével elkülönözve bírtak az országnak kiváltságos polgárai. Mert a szabadság nem fogy, hanem nő, ha megosztatik. Mert a jog nem gyengül, hanem erősebb lesz, ha többek tulajdona. Mert a közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik azoknak száma által, kiket kebelébe befogad. A közjog, közszabadság és közboldogság pedig hatalmassá teszi a nemzetet. Ámde tagadni nem lehet, hogy az előítéleteknek is van hatalma, és hogy ezen hatalmat legyőzni nehéz, hogy a vágyaknak van telhetetlensége, melyeket kielégíteni a lehetetlenségek sorába tartozik. Pedig mind a vágyaknak igazságos mértékre szorítása, mind a megszokott és talán megkedvelt balítéleteknek száműzése kívántatik, hogy közéletünknek törvényeinkben kimondott átalakulása az írott betűből életté váljék. Őszinte jóakarat sokat, mindent tehet, de őszinte jóakaratra minden oldalról számolni, és ettől függeszteni fel az egész jövendőt veszélyes koczkajáték. Egyezség és öszvetartás kívántatik, és ezen egyezség és ezen öszvetartás, mely magában foglalja jövendőnk biztosítását, érdeke egyszersmind a honpolgárok legnagyobb többségének. Egyezség és öszvetartás arra, hogy legyen az, mit a törvény rendel, legyen meg az mind, de sem több, sem kevesebb. És ha kell több, mint mit a törvény rendel, azt törvényes úton eszközöljük. És íme, a nemzetőrség nagyszerű rendeltetése, mely felfegyverkezteti a nemzetet a törvény által kimondott nemzeti akarat teljesítésére. Átmenve az Országgyűlés történetei főbb vonásainak előterjesztésére, melyben részt venni a Tiszt. Közgyűlés kegyes bizalmából szerentsénk volt, azokat röviden a következőkben terjesztjük elő: A kegyelmes királyi előadások kezünkhöz jutván, mellékleteiből sokakat mély aggodalom lepett meg. Mert azon mellékletet egy rendszer kifolyásának tekintették, mely a legközelebbi három évek alatt odalátszott irányozva lenni, hogy az ország ős alkotmánya sarkaiból kiforgatva a birodalom egységének áldoztassák fel. Ezen egységet pedig semminek másnak tekinteni nem lehetett a közös szolgaság egységén kívül. De a teendők tömege oly roppant, a kielégítésre váró igények serege oly nagy, a korigényeivel megalkudni annyira szükség volt, hogy az alsó tábla minden bizodalmatlanság mellett, mely az akkori kormány iránt sokakban a legtúlságosabb mértékig hágott, jónak látta még ily körülmények között is azon férfiakkal szerencsét próbálni, kiknek követőit ha megbuktak volna is — az akkori rendszer szerint — nem a nemzet többsége jelelte volna ki. De más részről azért is, hogy az eredménytelenség felelőségét reá, a legkajánabb rosszakaratnak sem lehessen fordítani.