László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

Ha mi most, miután a nép lelkesedésével győztünk, győztünk vér nélkül nagyszerűen, elhatározólag az általunk elfoglalt tiszai vonalt nem biztosítjuk tökéletesen, nem rendezzük, akkor Uraim az ellenség ismét be fog törni. Véres verejtékünk által szerzett fáradtságunk gyümölcseit el fogja dúlni, pusztítani, és százszorta annyiba fog kerülni hanyagságunk, mintha most egy tekintélyes eröt fejtünk ki és azt felszereljük. A népfelkelés megtéve a maga kötelességét. Örökké nem táborozhat, mert különben élelmét nem keresheti. Elkerülhetetlen szükséges tehát, hogy minden megye és hatóság népessége arányához képest mozgó népfelkelést alkosson, és azt utasításaim szerint rendezze és felszerelje. Ennél fogva rendelem — és a nemzet kormányától a reám ruházott hatalmomnál, valamint azon felelősségnél fogva, amellyel az egész nemzetnek tartozom —, az Isten, haza, és a nép megmentése érdekében parancsolom a hatóság legszigorúbb felelőssége terhe alatt, miszerint Szabolcs vármegye két, egyenként 600 főből álló gyalogzászlóaljat, és két, egyenként 200 főből álló lovasosztályt alakítson azon időre, amíg a muszka az ország határain van bent. Biztosítom a megye közönségét arról, miszerint ezen mozgó népfelkelés egyedül a Tisza folyam őrzésére fog használni. A gyalogság felszerelése következő legyen: minden embernek legyen egy pár jó csizmája, szűrje és kalapja, két pár fehér ruhája és az élelemre egy tarisznyája. A gyalogságnak fegyverzete: egyharmad részének legyen egy rövid fejsze, amelyet oldalán viselje, egyharmad részének egy rövid ásó, amelyet oldalán viselje, egyharmad részének egy rövid csákány /vagy ortó kapa/ vagy egy rövid kapa. Minden ember hozzon magával azon kívül — kinek van — egy lőfegyvert vagy egy jó hosszú lándzsát, avagy egy hasi kaszát. A lovasság lószerszáma olyan legyen amint van. De hogy mindenki megszerezhesse magának a szükségeseket, azért előlegezzen a megye néhány forintot, amelyet az állodalom meg fog téríteni, avagy az adóban betudni! Fegyverzete álljon a lovasságnak egy fokosból, kardból, avagy buzogányból, amelyet a nyeregkápához akasztasson. Akinek van pisztolya vagy karabinja hozza el magával. Nem lehet követelni, hogy ezen nép, mely hosszasbb időre megy hazáját védeni, élelemmel önmaga lássa el magát. Azért rendelem, miszerint a megye előlegezze nekik a zsoldot, amelyet ötnaponként fognak kapitányaiktól rendesen kikapni. Ha ezen mozgó népfelkelés a megyében használtatik, akkor a megye fogja őket ellátni naponként 1/4 rész meszely pálinkával reggelire, ebédre egy 1/2 font hússal, egy meszely borral és egy kenyér részlettel. A többit magának tartozik zsoldjából megszerezni a népfelkelő. Tisztjeiket ezen zászlóaljak és lovasosztályok — a törvények értelmében — kapitányságot magok választják. Amely megyében nemzetőrségi őrnagyok és segédtisztek vannak, azok tartoznak azonnal a gyalogzászlóaljakat vagy lovasosztályokat általvenni. Ahol nincsenek, oda a megye feljelentése után azonnal fogok egy-egy derék parantsnokot rendelni. Az ekképp mobilizált nemzetőrsereget élelmezés tekintetében kerületenként az illető kormánybiztosok, a fent írt modorban és zsolddali ellátás tekintetében fogván ellátni. Magába értetődik, hogy az érdeklett mozgó népfelkelésen kívül azon vidéken, ahol talán sikerülne az ellenségnek a Tiszán áttörni, a megye öszves népfelkelése tartozik egy bizonyos — a megyék meghatározó — jelre az általam kijelölt táborokba öszveseregleni és hazáját védeni. Minthogy pedig most, mindaddig még ezen intézkedés életbe nem léptetett, a Tiszát vétlenül hagyni nem lehet, azért legszorosabb kötelességévé teszem a hatóságoknak, hogy ez eddig felállított táborok mindaddig, még az illetők által felváltatnak, illető helyeiken maradjanak.