László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)
Források 1848. III. - 1849. VII
Május elsőjén kezdve a tizedes tíz krajczár, a közvitéz pedig hat krajczár napi külön nyugdíjjal nyugdíjaztattak. Kik nyugdíjukat megyéjökbe kívánván fölvenni, fölkéretik a címzett megye, hogy az említettek nyugdíj ok pontos kikaphatására erélyes intézkedést tegyen. Kelt Debreczen, április 24-én 1849. Magyarország főhadi parancsnoka hivatalos távollétében Pulszky Ezredes mk. Hátirat: 528. Április 28-án 1849.; 596. Hadi Főpénztárnoknak a szolgabírók utasítsák. Címzés: 294. Az Országos Hadi Főparancsnokságtól, Szabolcs Megyének hivatalból. Eredeti tisztázat. —SZSZBML. IV. B. 102. 49. cs. 365. db. 1849. A nemzetgyűlés által felajánlott 50.000 újoncból Szabolcs vármegyére eső rész besorozási szabályainak meghatározása 503. Nagykálló, 1849. május 2. Ez alkalommal felemlíttetvén, hogy a Nemzetgyűlés által kiállítani meghatározott 50 ezer újonczmennyiségből, e megyére háramlandó számnak kiállítása iránt intézkedni szükséges lenne. Ezen előterjesztés folytán első alispán Péchy László odautasíttatott, hogy a közelebbi újonczállítás alkalmával megállapított arányba, az 50 ezer újonczból e megyére eső mennyiséget, a megyebeli községek között, az előbbi kiszámítási kulcs alapján kivetvén. Azon kinevezést még e jelen bizottmányi ülések folyama alatt, az illető községek tudomására juttatás végett mutassa be. Minthogy pedig a nemzetgyűlési határozat tartalma szerént, mielőtt az újonczok sorshúzás útjáni kiállítása eszközlésbe vétetnék, a kiállításnak toborzás útjáni sikeresítése eránt kísérlet teendő. A községek elöljárói újonczaiknak toborzás útjáni kiállítására — az illető szolgabírók által — utasíttatni rendeltettek. A toborzási költségek a községbeli lakosok és birtokosok által, a kivetett közadó arányához képest lévén viselendők. Nehogy pedig a községek toborzási költségekkel a toborzó elöljárók által terheltessenek, egy újoncz toborzási költségébe a toborzók 2 pft-on felüli beszámítást nem tehetnek. Menynyiben azonban az újonczoknak minden község által toborzás útjáni kiállítása nem reménylhetö, az újonczok sorshúzás útjáni kiállítása alapjául szolgáló öszveírásnak, a közelebbi újonczállítás óta 19 évet elért egyének beiktatásával! kiegészítésére a szolgabírók és esküdtek, az illető községbeli lelkészek s elöljárók közbejöttével úgy utasíttatnak. Hogy a 19 éveseken elkezdve, évszám szerént felfelé az öszveírást mindaddig folytassák, míg az öszveírandó egyének száma a kiállítandó újonczok mennyiségéhez azon arányba nem áll, melybe 1 a 6-hoz áll. S az újonczok sorshúzás útjáni kiállításánál, a sorshúzást a 19 éveseken kezdve. Az öszveírásba iktatott idősebb korúak újonczokuli alkalmazásuk csak azon esetre eszközöltessék, ha a fiatalabb korúakból az újonczok száma ki nem telnék. Ez okon a sorshúzás az egykorúak között, a többiektől elkülönözve eszközlendő. Egyszersmind meghatároztatik, hogy azon egyénekre nézve, kik családapákul avagy családfenntartóul követeltetnének, az állítás valódiságára avagy alaptalanságára vonatkozó vizsgálatot az illető tisztviselő végrehajtván, azon vizsgálatot az öszveíráshoz mellékelve, az első alispáni hivatalnál mutassa be. Azon határidőkről, mely alatt az újonczok toborzás avagy sorshúzás útjáni kiállítása eszközöltessék, az e tárgyba keletkezendő kormányi rendelethez alkalmazva leendő intézkedés, első alispán Péchy Lászlóra bízatván. Eredeti jkv.-i tisztázat. — SZSZBML. IV B. 102. 2. köt. 1849. V 2. kb.jkv. 530. sz.