László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)
Források 1848. III. - 1849. VII
23/c. Keltezés nélkül [Ibrony, 1848. április 9. előtt] Az ibronyi adózó polgárok törvényes kívánata 1- ör Kívánja hajdankori érdem dús elődei által is mindenkor, békében meghagyott azon 18 - most már a tagosítás 56 olta zsarnokilag zsellérré tett —jobbágy polgárok birtokainak visszaállíttatását, zsarnokilag koldusokká tétetődvén igazaikba visszahelyheztetéseket. Mert a törvény nyíltan mondja, az 1836-ik X-ik törvénytzikk 57 6.-ik paragrafus alpontja alatt a rendbeszedésnek nints többé ott helye, hol már az egyszer meg történt. Amiből nyíltan következik, hogy a tagosításnál a szó szoros értelmében nem lehet többet tenni, mint a már megtörtént úrbéri rendbe szedés alkalmával együtt, másutt kiadott állományait egy tagban kiadni, nem pedig elvenni. Mint ezen fentebb érintett jobbágy polgároktól elvették a nékiek, a tagosításig 100 napi gyalog szolgalatjukért járó minden járása közti öt köblös földjöket. Mert azt a Tekintetes Bíróságnak tenni nem volt szabad, míg ők a 100 gyalog napot megszolgálták, amit azt a fent idézett 6. pont nyilvánosan elősorol. Annyival inkább nem volt tenni szabad, mert a C. pont szerint még ott sem szabadna, hol még rendbe szedés nincs, mert még ott is az egyezésből származott bánásmódot pontosan meg kell tartani, és annak alap elveitől eltávozni nem szabad. Ennek következésében a jobbágy polgárság igazait mindenáron követeli. 2- or követeli azon ismét tőlünk zsarnokilag elvett 500 — ötszáz — s egy néhány jugerum legelőt, melyet nékünk elődeink békés birtokunkba adtak atyailag. Mely legelő hajdan 1100 hold volt, de amelynek hason felét úrbéri per útján a tekintetes földesuraság elvette. De ugyanakkor hason felébe meghagyott bennünket bírósan, amint azt ezen kezünknél lévő az Tekintetes Nemes Vármegye Archívumából kihozott kötelezvény mutatja. Az archívumból kellett most kihoznunk, mert a még akkor élő földesuraság egészséges petsétjeivel megerősített, a tagosításnál kezükben lévő petsétes levelünket — melyeken állottak az egyezkedő földesuraságok neveik — magunk saját védelmére együgyű bizodalommal általadtuk a tekintetes ügyvéd, Szilcz Lajos úrnak. És /Szent Úristen!/ hallani is sok a Fiscus! a Fiskus 58 ! a Polgár Jobbágyok Ügyvédje, /0 Ügyvédjek/ elsikkasztotta. De élnek még az ezen munkálatot bevégzett küldöttségi személyek közül is, kiknek midőn — egy most agg ember — Vári Ferenc mondotta: Tekintetes Bíróság, legyenek szívesek nékünk erről levelet adni, még öszvekáromította a Bíróság az akkor ifjú — most agg — embert ezen szavakkal: Hát még kételkedik kend a Bíróság betsületében? Úgy adjuk ezt kendteknek, mint tót a békának, és újra akkor árokba is vettük, és mégis elrabolták tőlünk a telhetetlen zsarnokok. Az 1836-ik 6. tör. czikk 9 3. paragrafus 3-ik pontja szól a legelő elkülönözése tárgyában, hogy a földesurat a legelésből kizárni nem lehet. De ez nem adott rá okot, hogy egészen elvegyék, mert: 4-ik pontba kivétetnek 1-ör azon határok, melyekben a földesúr a legelő használatáról vagy az úrbér behozatala alkalmával le nem adott, vagy későbbi rendbeszedés által ebből kirekesztetett, vagy végre szerződések következésébe attól önként elállott. íme, itt kezünkben a nyílt szerződés, mert a 3-ik pont — miszerint a földesurat a legelőből kizárni nem tagosítás = az egy település határában fekvő, egyazon személy tulajdonában lévő birtokparcelláknak, csere útján, egy tagban való kiadása 1836. évi X. törvénycikk = A földes-úri Törvényhatóságról, és az úrbéri Perről, fiscus, fiskus = ügyész, ügyvéd 1836. évi VI. törvénycikk = Azokról, melyek a telek haszonvételen felül a Jobbágyok hasznai közé tartoznak.
