László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

ni átalakulási korunkban — fölhívva érzé magát a múlhatlan vizsgálat rögtönös megtételére, mely végett folyó év 's hó 5-ik napján Ibrony helységébe bemenve, fent már említett lelkészt maga elébe hívatván, a dolog mint állása iránt elibe tett előleges kérdésekre tagadólag felelt. És a Küldöttség által ismételve több rendbeli felszólításra: "de ha tettem volna is, vagy tettem is valamit, azért nagyobb büntetés nyakvételnél rám nem várakozhatik" negédes nyilatkozatával magát a Küldöttség előtt még gyanúsabbá tevén, a már 2 ./. és 3 ./. alatt csatlott tanúk kihallgattatásuk után a vádlott kihallgatásához — mely 4 ./. alatt mellékeltetett — fogott. Amikor elsőbb szintén, minden — elébe a Küldöttség által tett — kérdésre, kivéve a zsidók nadálykénti nép vére szívása, 's ugyanazok földesurak zsarnoklásai műszereik elleni kérdésre tett feleletét, melyre "ha azt tettem is, azt hiszem semmit, vagy legalább nagyot nem vétettem", tagadólag felelt. Azután a nép nevében — a Küldöttség elébe, a 2 ./. alatti 1-ső és 2-ik tanúk előadása szerint — beadni szándéklott folyamodás mi okból történte, 's annak előadása iránt szólíttatott fel. Mire ismét egy magánylevélnél egyebet, mely a 2 ./. alatti tanúk által — kik előtt a folyamodvány egy részét fel is olvasta — el nem ismertetvén, 's azok által a vádlott szemében — hogy azon magánylevelen kívül létezett egy általa folyamodványnak mondott irat, bár mondatott is — semmit előmutatni nem akart, sőt annak létét merőben tagadta. Míg később a küldöttség egyik tagja által annak közlésére felszólíttatott, mikor is maga kérte a küldöttséget, hogy ő azon helyről nem távozik, hanem a jegyzőt — mint ki az irományt különben is ismeri — azon folyamodásért küldje le. Mely is megtörténvén, az ide 5 ./. alatt zárt, nem annyira folyamodásnak, mint becstelen iratnak mondható iromány hozatott elő. Mire nézve midőn ismét felkérdeztetett vádlott lelkész, hogy: előbb miért tagadta 's elő nem adta? A Küldöttség előtt azzal menté magát, hogy: ő csak a tárczát akarta kivenni a jegyző kezéből, hogy törvényre hivatkozva készítse el a folyamodást. Mert a jegyzőt nem hitte a folyamodás feltételére képességgel bírónak. Hogy pedig be nem adta, 's annak készítését eltagadta, oka az, mert abban sem felszólítás, sem aláírás nincs, 's még letisztázni is kellett volna, mit különben maga által feltettnek 's tulajdon kezével leírtnak megvallott. Ezekből kitetszik, hogy ki erkölcs tanító, hivatásánál fogvást is a szó teljes értelmében lenni tartoznék, 's még is a bűnök legfőbbikében, a hazugságban, ki béke és csend terjesztője, felebaráti szeretet nem csak hirdetője, de példa adója köteles volna lenni. Még is azzal ellenkező irányban és czélra munkálódásban találtatván nem csak erkölcs tanítói hivatalt nem viselhet, de a közbotrányt előállítónak nem tekinteni nem lehetvén, a közfigyelembe vételt ki nem kerülheti. Melyet is a T. Megyéhez bővebb ellátás, 's a netalán szükségesnek találandó intézkedések megtétele tekintetiből felterjeszteni kötelességének ismerve bejelent. Kelt Ramocsaházán, április 7. 1848. A Küldöttség Hátirat: 10. Beadva: április 9/848. Jelentése a Ny. Bátori járás 4-ik szakaszába kirendelt küldöttségnek, ibronyi lelkész Nagy Lajos közfigyelmet igénylő kihágásai iránt. Eredeti tisztázat. —SZSZBML. IV. B. 102. 48. cs. 622. db. 1848.