László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

ím, a honpolgárok jobb karba emelése megkezdetett. Főképp a néposztály nagyobb szabadságba helyezése, a polgári minden jogoknak ezekre is kiterjesztése, az úrbéri viszonyoknak már a kormány által is elfogadott megszüntetése — melyet honunk vagyonosbb hő keblű polgárai áldozatul tevének le a szeretett haza oltárára —, a társasági közterheknek minden rendű honpolgárok általi közös viselése — mely által lehet és lesz csak egyedül nagy és boldog e' hon, e' szeretett haza — munkába vétetett. 'S ahová hamarább haza várandó országos követeink, rövid időn dúzs eredményű honboldogító törvényekkel örvendeztetnek meg bennünket. Ha méltán kíséri amazokat, kik vérszopó nadályai voltak nemzetünknek, igazságos átka e nemzetnek. Nem méltán fogadjuk-e ezeket, a hála és köztisztelet kitörő öröm jeleivel!? Dicsőült őseink lelkei, kik a vasjárom terhe alatt legörbedve, a nemzet gyász ruhájába öltözötten szálltak sírjaikba, nem örvendve tekintenek-e most le fénylakukból édes honunknak, a nemzet önérzet és szabadság boldogította téréire? De polgárok! Nincs még egészen bevégezve a dicső munka. Csak úgy lesz ránk nézve áldásteljes a legdicsőbb alkotmány, ha e szeretett honban a csend és béke uralkodand. Ha a szabadság oltalmazó szárnyai alatt kívánt nyugalmat találand a személy- és vagyonbátorság! Álljunk ki a polgári élet nyilvános terére polgártársak! Mutassuk meg elleneinknek, mutassuk meg Európának, hogy alkotmányos honpolgár a magyar, hogy nemcsak megérett a szabadságra, de azt megérdemelni 's fenntartani is tudja! Polgártársak! Mi mindnyájan e' magyar Kanahánnak szülöttei, polgári vagyunk. Ennek hantja fedi elhunyt őseink, szerelmeseink porait, itt fogunk egykor magunk is azokhoz térni sírjainkba. Mindnyájan tehát, kik e dicső haza közös levegőjét szívjuk, legyünk egyek szívben és lélekben. Maga monda üdvezítőnk: "minden ország, mely meghasonlik, elpusztuland" Egyesítsük azért erőnket — ki-ki tehetsége szerint — ennek boldogítására, összhangzó közremunkálódással eszközölvén ennek fölvirágzását! Ez illik egy alkotmányos magyar polgárhoz, ez kötelessége egy szabad magyar polgárnak. Rend a lelke mindennek polgártársak! E nélkül nincs szabadság. Legyünk rendszerető és rendtartó magyar polgárok! Most a haza szent parancsával jövünk hozzátok polgártársak! A haza követeli, a haza, az édesanya kér reményteljes szemeket vetvén reátok, kedves gyermekeire. A haza, mely lerázván emlőiről szeretetétől elpártolt fogadott gyermekeit, tőletek és általatok édes szeretett gyermekeitől várja tökéletes felvirágzását. Nem akarja az édesanya, hogy többé idegen zsoldosok őrködjenek nyugalma és békéje fölött. Titeket szólít föl édes gyermekeit, kiket emlőin nevelt, legyetek békéje és szabadsága, őrállói! Nem hívunk mi benneteket idegen föld határain tékozolni a drága magyar vért. Nem ellenség elé kívánunk mi benneteket állítani. Nem, mert efféle szomorú jelenetek — hála a gondviselésnek! — az édesanya nyugalmát nem háborítják. Csak arra szólítunk föl, legyetek önállók a csend, a béke és a jó rend felett. Tűzzétek föl hát polgártársak fövegeitek mellé a nemzeti szabadság, a jó rend, a polgári egyetértés háromszínű szalagját! Legyetek tagjaivá a nemzeti őrseregnek! ím e piros szín emlékeztessen benneteket a drága hon iránt lobogó tüzére a hű magyarnak. E fehér legyen jelképe a magyar szeplőtlen hűségnek Királya és nemzete iránt. így fogja a remény zöld színe teljes bizalomra jogosítani szíveteket e hon felvirágzása iránt. Hittel pecsételjük hát polgártársak, polgári szent esküvel a nemes szándékot, e hazafiúi szent elhatározást, mely nemzeti fejlődésünk, nemzeti állásunk tökélyesbülése e' korszakában minden igaz magyar kebelét emeli. Tegyétek szívetekre kezeiteket polgártársak, és mondjátok velünk együtt: "éljen a Király, éljenek ennek hü magyar tanácsosai, a mi véreink; legyen nagy és dicső e' hon, e' nemzet; éljen a magyar nemzeti őrsereg"! Péchy László Zabolch megye alispánya rendelete szerint nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. Korabeli nyomtatvány. —SZSZBML. IV. A. I. 48. cs. 491. db. 1848.