László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

B. 8534/2882. r. ö. Szabolcs Megye Egyetemének! Fried Jakab, Friedlaender Ignác, Bloch Jakab és Farkas Jónás megyéjökben kebelezet Tiszalök helységbeli izraelitáknak idemellékelt abbéli folyamodványa, melyben a felhozott indokok tekintetéből — helyettes egyének állítása iránti készségök nyilvánítása mellett — magokat a mozgóvá teendő nemzetőrségi csapatba leendő besoroztatástól felmentetni kérik, a folyó évi augusztus 13-án kiadott, s a "Közlöny" 66-ik számában közhírré tett ministerelnöki rendelethez képesti intézkedés végett ezennel átküldetik. Kelt Budapesten, szeptember 8-án 1848. A ministerelnök megbízásábul Kemény Dénes mk. álladalmi titkár Hátirat: 956. Szeptember 25-én 1848.; 287. Címzés: B. 8534/2882. r. ö. A Belügyministeriumtól, Szabolcs megye Egyetemének hivatalból Nagykállóba. Eredeti tisztázat. —SZSZBML. IV. B. 102. 48. cs. 1390. db. 1848. 234/c. Keltezés nélkül [Tiszalök, 1848. október 2. előtt] Minister Úr! Magyar hon és majd egész Európa mívelt álladalmai jelen korszerű átalakulásában, midőn az emberiség több százados elfogultsága bilincseiből kibontakozva, az ezt szülő előítéletek fölibe emelkedett, megadá a népeknek azon állapotot, mely egyedül teheti naggyá és boldogokká. Midőn tehát ekként itt honunkban is az egyenlő polgári jogok paizsa alatt védve van a gyenge a múlt hatalmas zsarnokságától, és az utolsó honpolgár is emberjogai tudatában sokszoros hivatásának érzi honának áldozatokat hozni, mely nekie viszont emberi méltóságához illő jólétet biztosít, mindezeknek közepette annyival fájdalmasabb azon rabszolgai helyzet, melyben a magyar honi izraeliták — a barbár előkorból atyáiktól átok gyanánt öröklött — a jelen felvilágosodást meggyalázó kárhozatban tartatnak. És még fájdalmasabb azon sújtó körülmény, hogy míg egy részről ezen áldozni kész, sőt tettleg áldozott is, felekezetünk minden alkotmányos jogoktól megfosztva van, és legkisebb jólétben sem részeltetik, más részről sanyarú terheltetésünk még sokkal nagyobbakkal tetéztetik. Mert ugyanis: Mi alólírtak Szabolcs megyei Tiszalök helysége izraelita lakosai lévén, helyhatóságunk által a kimozdítandó nemzetőrségbe lépni kényszeríttetünk, nem tekintve azt, hogy ártatlanul, üldöztetésünk közepette, csak a jövő napnak sem nézhetünk biztos nyugalommal eleibe. És korán sem hazafiatlanság, hanem azon méltán aggasztó gondolattól bátoríttatva, hogy — míg mi talán a haza néhány lelkesebbjeivel elvérzünk, addig — hon maradt gyámoltalan családaink véginséggel küzdve, a többség gyülölségi fanatismusának

203 eshetnek áldozatul. Nyújtjuk be folyamodásunkat miszerint: minister úr tekintetbe vévén azt, hogy a polgárosításunk előtt — példa reá a Pest városi eset — minden besorozás csak újabb gyűlölséget áraszt felekezetünkre. Esedezünk tehát — fanatismus, fanatizmus = vakbuzgóság, elvakultság