László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)
Források 1848. III. - 1849. VII
ban lakók, mindnyájan a földesuraságot tsak úgy szolgáltuk, taxát vagy füstpénzt csak úgy fizettünk, mint azok, kiknek házuk a helységbe van és portáj ok is nagyobb. Mindenikünk a 18 gyalognapot és egy forint füstpénzt vagy taxát tsak úgy megfizettük. Hanem később folyamodást tettünk a szolgálatunk és adózásunk iránt a földesuraságnál. Azután mind a szolgálatunk, mind az adózásunk kevesebbíttetett. A Tekintetes Nemes Vármegyét kézi munkánkkal tsak úgy szolgáltuk, és a házunktúl magunktúl úgy adóztunk, mint más hozzánk hasonlóak, kik bent a faluba laknak. A helységet illető mindenféle előforduló dolgokba szolgálatokat szinte úgy tettünk, mint mások. A tagosítás 168 bejövén Egyek helységében is. Ezen tagosítás után is a földesuraság, Tekintetes Nemes Vármegye és helység részére mindenféle adózásokat és szolgálatokat tsak úgy tétettek velünk, mint a tagosítás előtt tettünk. A nemzeti szabadság híre folyamatba lévén már április hó 3-ik napján. Egyek helységének némely felbőszült elöljárói 's közlakosai azt magokban elvégezték, hogy a mi házikóinkat széjjelhányják. Azt adván okául, hogy ezen házikók a közös legelőre vannak építve, mellyel a faluba bent lakók szabadok. Más oknak azt vetvén, hogy az említett 47 házba lakók között vágynak zsiványok, orgazdák, melynél fogva mind a 47 házat a felbőszült lakosok széjjelhányák. Ezen felbőszült némely lakosok gondolatlanul tsáklyával, vasvillával, más bontó eszközökkel neki jővén a házikónknak. A 47 ház közül akkor tüstént vagy 6-ot szétbontottak. Fáját, fedölékjét szétbontották, szórták. Bennünket neveletlen aprós gyerekeinkkel, kevés házi bútorainkkal, kevés élelmiszereinkkel az ég alatt hagytak. Az itten lakó szegénység szörnyű sírására, rimánkodására a többinek megengedték, hogy a házikóikat magok bontsák el, hogy legalább a fájának és fedőlékeinek hasznát vehessék. Azt az egész helység minden rendű lakosaival bebizonyíthatjuk, hogy némely részünk, kik itten lakunk, kegyes, Istenfélő emberek vagyunk, senkiét, egy főjét sem bántottuk. A felbőszült népnek mondottuk azon szavára, hogy ők azt mondották, hogy itten orgazdák laknak. Azért hányák széjjel házikónkat, hogy tehát az orgazdákét, zsiványokét hányák széjjel. Erre a felbőszülő nép azt felelte, hogy innét minden házat széthány, ha azt ezen túl a tulajdonos maga szépen széjjel nem bontja. Mert itt, a közös legelőn házat senkinek meg nem engednek. A felbőszülés után mutattak a vízszélbe ház helyett, hová lehessen építeni házat. A kimutatott hely oly rendkívüli, hogy oda házat nem ily szegény, tehetetlen sorsú ember — mint mi vagyunk —, hanem Egyeken a legbirtokosabb sem építhetne. A még fennálló házak széjjelbontását naponta a legnagyobb szorgalommal sürgetik. Fenyegetésekkel biztatják a szófogadatlanokat, kik még házaikat szét nem bontották. Sőt még a feljebb vite ltül is tiltatva vagyunk, bárhova tennénk is ezek iránt panaszt, azért bennünket a többi lakosok büntetni fognak. A legmélyebb alázatossággal esedezünk a Tekintetes Nemes Vármegye Kegyes Könyörülő Színe előtt, méltóztassa igaz ügyünket megvizsgálni, Kegyes atyai pártfogásaiba felvenni, 's tekintetbe venni a mi igen szegény, tehetetlen voltunkat. Kik a szegénységiül, szükségtül nyomatva betsületesen kívánunk, és kívántunk élni. Az okozott kárunkat azok által, kik azt a törvények ellenére tették, megtéríttetni, érdemek szerint büntetni kegyesen méltóztassanak. Az ilyes tselekedetek további végbevitelétül mindenkit eltiltani, hova hamarabb rendelkezni alázatosan esedezünk. Ezeknek mély és alázatos esedezések után mély tisztelettel maradunk Egyeken, 21. május 1848. A Tekintetes Nemes Vármegyének Alázatos szegény szolgái, kiknek a házikóik szétbontattak: tagosítás = az egy település határában fekvő, egyazon személy tulajdonában lévő birtokparcelláknak, csere útján, egy tagban való kiadása.
