Kujbusné Mecsei Éva: Szabolcs vármegye címeres pecsétje 1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 19. (Nyíregyháza, 2000)
A XIII. századtól formálódó, a szabolcsi és borsovai királyi birtok tiszántúli részét magába foglaló Szabolcs vármegyének sem volt kezdetben megyei pecsétje.* Majd csak a XVI. századtól - amikor megváltozik a megye funkciója és önkormányzati jogokat kap - kezdődik az élénkülő iratkiadás során a részpecsétekkel történő hitelesítés. 5 Egy 1568-as iraton 6 tűnik fel először négy pecséthely, amelyekről feltételezhető, hogy a megye négy járási szolgabírájának pecsétjei voltak. A vízszintesen egymás mellett elhelyezkedő, 4 darab 12 mm-es pecsétből azonban mára csak két kivehetetlen barna viaszfolt és két viaszhely maradt. A további iratokon is csak a pecsétviasz által hagyott négy nyom látható. 1584-ben 7 már öt pecsét került hitelesítőként egy perirat másolatára. A pecsétek ma már itt is kivehetetlenek. Hasonló formájú, színű és elhelyezkedésű öt pecsét található egy 1588-as irat 8 alján, ezeknek pajzsban lévő pecsétképe csak sejthető: az egyiken egy szarvas, a másikon három búzakalász, a harmadikon egy hal és D S Z (?) betűk, a negyediken egy háromágú lombos fa és M I (?) betűk, az ötödiken egy hold, egy csillag és egy íj részletei láthatók. A további években újra négy (a szarvast ábrázoló kivételével az előbbiek) ismerhető fel az iratokon. Egy 1696-os adóösszeírás alapján - amelyen jól kivehető formában maradt meg a négy járást szimbolizáló pecsét - vélhető, hogy XVI. század végétől az iratokon lévő kis pecsétek a négy járás pecsétjei, az ötödik pedig az alispán magánpecsétje lehet. A járási pecséteket Bél Mátyás ekképpen írta le: "A kisvárdai járás hegyével lefelé álló búzakalászl festett, a dadái pontyot, a nádudvari vízszintesen repülő nyilat, a bátort pedig ágaitól lecsonkolt fatörzset. Ki ne látná, hogy ezek a járások jellegéi és sorsát fejezik ki. A búzakalász jelzi a kisvárdai járás termékenységét ugyanúgy, mint a dadái folyóvizeit a ponty. A nádudvari az ellenség portgázásait jelenti, amelyeket a váltakozó szerencsével a mieink vissza-visszavertek. Végül az ágaitól megfosztott fa a bátori járást jelképezi. Valamikor ez a járás ligetekkel, erdőkkel volt fedve, alacsony és egyenetlen növésű ágas-bogos fák voltak ezekben. " 9 4 Szabolcs vármegye legrégibb iratai - egy XIII. század végi oklevél és egy 1335-ból való irat - nem itt keletkeztek. A vármegyében elsőként íródott oklevél 1349-ben kelt, de ezen nincs pecsétlenyomat. A XV. századi iratok között is kevés az olyan, amely szabolcsi nótárius keze vonását őrzi. Bár a vármegyei nemesi közgyűléseken elhangzottakat és határozottakat rögzítő jegyzökönyvek - amelyek 1550-től 1848-ig hiánytalanok helyben íródtak, nincsenek pecséttel hitelesítve. Lásd Balogh István: Levéltárunk történetéből. In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Összeáll. Balogh István, Kujbusné Mecsei Éva, Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1999. 5. 5 Szétszedhető, illetve több kis pecsétből álló, csak együtt hiteles pecsétje több vármegyének is volt. 6 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban nem jelöljük, mivel minden forrás itt található). IV. A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai (a továbbiakban IV. A. I.) Fasc. 2. No. 13. 1568. 7 IV. A. 1. Fasc. 6. No. 8. 1584. 8 IV. A. 1. Fasc. 9. No. 19. 1588. 9 Balogh István: Bél Mátyás: Szabolcs vármegye című munkájáról. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 22-23.
