Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

Mindamellett is nékem eszembejutván most esztendei s most kétesztendei Sámuel-napjaim, lehetetlen volt az öreg Bónissal versenyt nem keseregnem." Ez a megjegyzés azokra a hét országra szóló Sámuel-napokra vonatkozik, amelyeket Bónisék a Szabolcs megyei Nagyfaluban tartottak. Itt néha három nap, három éjjel egyfolytában tartott a mulatság. A debreceni Boka jött el bandájával, és a nagy granáriumban [magtárban] táncoltak, amelybe háromszáz embernél több fért el. Ugyancsak 1831-ben, még egy szokatlanabb névnapról, Ágoston napjáról is emlékezik Jászay Pál naplójában: „Vasárnap, augusztus 28-án. Délig sessióban voltam, délután 4 óráig a protokollumot [jegyzőkönyvet] készítettem, azután a Jancsi testvéreivel mindnyájan elmenvén Molnár Gusztihoz — Ágoston-napra — ott táncoltunk alkonyodtig. Elek Jancsi szóló magyart is táncolt, a leányok, kivált pedig Patay Katicska kérésére magam is bokáztam egyet. Katicska a mulatság alatt beteg is lett szívszorulásban, s én sokat szekíroztam [bosszantottam] Fodor Gusztival, akivel szívesen coquetteirozott [kacérkodott]." b. Kölcsey Antónia első báli élménye (1840) 1840. február 15. E hónap elején voltunk mi, három Kölcsey leányok először bálban. Majd el is mulasztanám e nevezetes körülményről beszélni. Két héttel a bál előtt már nem volt szünete a készülődésnek, a sok varrásnak és igazításoknak. És soha sem tudám megunni e foglalatosságot, egész létemnek szünteleni élénkséget ada az, s mindég újabb örömmel s türelemmel tevém azt. Végre elérkezett a várván várt nap, melyen indulni kellett, s elkészült a fejér atlaszruha, melyben megjelennem kellett. A legrosszabb út többször megbánatá velem ugyan a bálozást szavakban, de csak szavakban. Szatmárra, a bálás városba érkeztünkkor mindjárt újra kezdődött a készülődés, az öltözködés. Csak most látám, mily adagja van a hiúságnak nálunk, leányoknál. Minden szalag felett a ruhán, s minden virág levélke felett a fejre illesztésnél nagy, hosszas tanácskozás tartatott. Szóval mi, leányok mindent elkövettünk, hogy az első bálban jól nézhessünk ki. Midőn a kivilágított, feltükrözött terembe léptünk, még csak kevesen voltak begyűlve a nőkbűl, de férfiak már igen számosan. Remegve, szívdobogva mentem be. Megzendült most a muzsika, s mi hárman szinte egyszerre kezdők el a táncot. Némelyek egyelőre nemijeiét vevék észre rajtam a remegésnek, s én magam is érzem, hogy csak később bátorodék fel. Másik két társnémmal nem történt ez, mint mondák. Én nem tudom, miért éppen énvelem? Igen sokat táncolék, s bár lábaim gyakran majd összerogytak, mindég a legnagyobb gyönyörrel. Én szeretem a táncot, nem azért, hogy dicsősség leányoknak táncolni, s az elmellőztetés szégyen, hanem szeretem, mert nekem mulatság, s mert az jó és édes érzést csinál. És valóban, van is valami a táncban, mely oly jólesik minden fáradás és lankadás mellett is, van a felhevülésben és utána valami, mely kellemes. Azért-e, mert mulatság vagy valamely várás hatással van csakugyan az érzelmekre, nem tudom, de most csak emléke is örvendeztet.