Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
nosan azzal ijesztett, hogyha ki nem gyomlálom a dudvát, míg atyám megérkezik, ki fogok kapni. Még fele sem volt bevégezve a munkának, amidőn atyám, Mikecz Pál 283 és Bodó László 284 barátaival a hely színére érkezvén azoknak előadta, hogy ezt a munkát azért kell nekem végeznem, hogy amennyiben tanulni nem akarok, ne egyem ingyen a kenyeret, és szokjam hozzá a durva munkához, mert abból kell megélnem, ha nem tanulok. Minek folytán annyira elfogott a keserűség, hogy nem bírtam tovább fent állni, hanem az általam kitépett dudvacsomóra borulva fennhangon zokogni kezdtem. Erre Bodó László hozzám jött, és felemelvén atyám elé vezetett, ahol is megígérvén, hogy ezután jól fogok tanulni, ismét úgy fog szeretni, mint eddig szeretett, s azután vele s társaival hazaindultunk. Útközben Bodó László azzal indokolta közbenjárását, hogy neki azért is érdekében állott engem pártfogása alá venni, mert neki nálamnál 6 évvel ifjabb kislánya van, s így én még neki veje is lehetek. És ezek a tréfából ejtett szavak, melyeken a jelenvoltak igen jóízűen nevettek, atyám pedig határozottan ellene mondott, kijelentvén, hogy neki 3 fia van, illő, hogy egy közülük pap legyen. Ádámot szánta volna papnak, mint legcsendesebb természetűt, de mivel azt még az iskolából is kicsapták, hát nekem kell papságra készülnöm, mit én örömömben, hogy atyám újból kegyeibe fogadott, készséggel meg is ígértem. 285 4. Kölcsey Antónia 286 Tänczer Lilla pesti leánynevelő intézetében (1835-1837) [1840.] augusztus 18. Szinte öt hónapja, hogy nem is szólottam e lapokhoz, s most midőn oly hosszú idő után ismét kezembe veszem napiócskámat és felszámlálom a hónapokat, melyekben még csak meg se tekintem, alig hihetem el, hogy oly soká hallgattam. Ha mentegetőznöm kellene napló-barátném előtt, nem tudom, miként fognám azt tehetni. Nékem gyakran oly sok mondanivalóm volna neki, de éppen, mivel olyan igen sok, nem merem elkezdeni, s így csak ritkán, s amint veszem észre, mindég ritkábban vehet tőlem egy-két szót. Mikor Pestre vittek szülőim, még kisgyermek voltam, vidám, de ki egy szónál is zavart és szótlan tudott lenni, kinek érzelmei ingerlékenyek és fogékonyak voltak minden eránt, ami lágyan és szelíden hatott reájuk, és ki véghetetlen szeretettel függött szíve kedvesein. Ilyen volt a gyermek, mikor Pestre oly messze vitetett szülőitől neveltetés végett. Midőn elhagyták az idegenben, egy darabig nem bírá felfogni az elválás iszonyú Mikecz Pál: kemecsei birtokos, alszolgabíró Bodó László: kemecsei birtokos, 1852-től Krasznay Péter apósa A papi pályára való készülést apja halála után abbahagyta, és 1852-ben feleségül vette Bodó László lányát, Erzsébetet (Emelkát). Kölcsey Antónia (1821-1876) Csekén született Kölcsey Gábor és Nagy Krisztina gyermekeként. 1835-1837 között Pesten Tänczer Lilla nevelőintézetében tanult. 1848-ban férjhez ment gelei Katona József földbirtokoshoz, akitől három gyermeke született: Ilonka még gyermekkorában meghalt, Zsigmond felvette a Kölcsey nevet, dementia Ábrányi Kornél felesége lett.
