Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉPÍTETT KÖRNYEZET

3. Czóbel Minka: A por Repül a por az öszi táj felett, — Hamvas, kavargó, könnyű fellegek — Felkél a hazatérő nyáj nyomán Az utak széles, hosszú vonalán, Nagy csordák fehér sokasága benne, Mintha egy hadsereg dobogva menne. Most gyors, rövid mozgással által vágja A falu kondorszörü disznónyáj a. Sötétebb színnel, simább mozdulattal A vidám, fürge ménes hazanyargal, Aztán libák fehér szárnnyal repesve, Gágogva. — Csak mindinkább száll az estve. Árnyképekként már elvonultak mind, Csak por az úton, s néma csend megint. A láthatáron nyárfák koronája, Levélzetük égő világos sárga Kék ég lapjáról élesen leválnak Finom metszésű izzó sárga ágak. Aranykévéket dob a por felébe Estsugarak hosszúra nyújtott vége. Csak száll a por arannyal áttört leple, Az őszi tájat hullámával fedve. Hideg fénnyel keresztül csillan rajta Egy nádastó víztükre, színes partja. Szétszórt vályogkunyhók a nádas mellett S nyár folytán gazdagra vadult kis kertek: Nagy napraforgó lehajtott fejével, Zöld csodafa mesés levélzetével, Távol kelet varázslatos virága, Élesre rajzolva gyümölcse, ága, A szerb tövis, piros álkörmös-szárak Dúsan fejlődve egymás mellett állnak. Virágok ingadozva hajlanak: Bűvös színek a porfátyol alatt, Világos álom elmosódott képe; Arany-csillám a rózsaszínű égbe. Minden felszálló, elrepült parányba Az anyaföldnek egy-egy álma: Rég elvirult növényzetnek pora Elhamvadt nemzedékek tábora. Szétomlott sziklák foszlott törmeléke — Csak száll a por a finom esti légbe, S örökre egyesülve benne réved Az elmúló — kifogyhatatlan élet. A vers Czóbel Minka legkorábbi, 1890-es Nyírfalombok c. kötetéből való.