Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

I I. Kanászok haza, a hátunkon hoztuk a havat. Nekünk pásztoroknak kunyhónk sem volt, csak az ég. De volt szűr

72

, volt köce

71

, csizma, a jó károlyi gubánk

74

. Fa meg akkora törzsekkel, mint az ember dereka. A tanyahelyen három tüz égett, égett pedig az egész álló éccaka. A tüz körül elfeküdt a disznó. 240 db süldő [malac] volt velünk, voltunk hozzá hárman. Én voltam a számadó

75

, mellettem két bojtár

76

. A két bojtár mellé ott fogadtunk egy hónapos odavalósit. Kellett! Mert az tudta, hol a mezsgye. Hiszen rengeteg konda járt fent a bércen. Amék pásztor aludt, az alhatott nyugodtan. A másik a tüzet táplálta. Ügyelt a nyájra. Nem is vitt el tőlünk több süldőt a farkas, csak egyet. Inkább attól kellett őrizkedni, hogy farkas-, de még inkább medvejárására ne tévedjünk. Mert az köveket gurított le a hegyről, veszedelmes volt. Csak úgy hengergette ránk a követ. (Sterr Mihály, Géberjén, 99 éves - Luby Margit legidősebb adatközlője) 72 szűr: vastag, világos posztóból készült bö ujjas, köpenyszerü férfi felsőruha, amelyet gyakran hímzéssel, rátéttel díszítettek, s vállra vetve, panyókán vagy felöltve hordtak iy köce: rövid ködmön 74 guba: fürtösre szőtt, durva posztóból készült, kezdetleges szabású hosszú vagy rövid felsökabát 75 számadó: olyan gazdasági alkalmazott, akinek a rábízottakról a gazdának számot kellett adni 76 bojtár: a számadó által a pásztor mellé felfogadott, rendszerint nőtlen fiatalember, aki munkájáért természetbeni juttatásokat (élelem, ruha, jószágtartás) és kevés pénzt kapott