Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

nyörgünk, hogy ha e feláldoztatást akkor, midőn a kolera nálunk legnagyobb dühösségében volt, elkerülni szerencsések voltunk, ne vettessünk most kedvezőbb környülállásaink között alája. Legalább nincsen semmi látható ok, hogy most szenvedjük azt, ami alól, ha eddig szenvedtük volna is, most okunk volna szabadulást várni. Szerencsétlen oltalom az, ami a gonosznál, mit elhárítni akar, százszorta nagyobb. Mert itt csak a helységről magáról van szó; idegen helységekkel úgysincsen semmi öszveérésünk; s nincs ok, hogy a kolerának innen idegen határokra terjedésére nézve újabb rendszabások tétessenek. Kérjük Tekintetes Uraságodat, méltóztassék járásbeli főszolgabíró úrral ezen észrevételeknél fogva a mezőtől leendő eltiltás rendeléseit visszavétetni. Különben a kolera, mely hat vagy hét beteges emberünkbe került, nem maga, hanem a maga után húzott rendszabások által öl meg bennünket. Úri, szíves hajlandóságaiba ajánlott megkülönböztetett tisztelettel maradok Tekintetes Igazgató Orvos Úrnak alázatos szolgája: Kölcsey Ferenc c. Gróf Károlyi György levele Bártfay Lászlóhoz Nagykároly, 1831. szeptember 10. E folyó hónap 3-rúl szóló levelét uraságodnak megkaptam, s mindenekelőtt köszönöm azon aggodalmát az úrnak, melyet személyem bátorsága és utazásom szerencsés megeséséért nyilatkoztat. Én hála Istennek minden baj és akadály nélkül szerencsésen megérkeztem, és itt ezen vidéken, ha egypár ide s tova ejtett fenyegető szavakat kiveszem, a népet, legalább jobbágyimat csendességben s nyugodalomban leltem. Sokat közöttük forgok, s ha nem csalatkozom, jelenlétem inkább örömet és bizodalmat, mint eltávozást vagy rossz szándékot gerjeszt. Azért is egy ideig csak köztök maradok és bajokon, amennyi tehetségemben áll, minden módon segíteni igyekszem. A kolera ebben a vármegyében lassan-lassan szűnik, és ha valahol újra ki nem üt, rövid idő alatt igen kevés kolerabeteg lesz a megyében. A betegség egyáltalában nagyon megkímélte ezen vidéket, noha a készületek és a gyógyító intézetek nemigen különösek valának, de a magyarok istene különösen szereti Szatmár vármegyét, úgyhogy 1153 kolerás betegből 503 halt meg, és 56 beteg vagyon még mostan. Bárcsak a többi részt a hazának is úgy kímélte volna! Itt Károlyban még nem volt egy gyanús eset sem, a lakosok is már szinte megmenekedve tartják magokat, én reménylem, de még mindig kételkedem rajta. Az alföldi tudósításokból látom, hogy Olsavszky a szenvedőknek s szegényeknek segedelmet marhahúsban, borban, kásában etc. nyújt. írja meg az úr néki, hogy azt teljesen helybenhagyom, és hagyja meg nevemben, hogy ahol csak szükség van, segítsen tehetsége szerint, az a szegény vidék annyit szenvedett, hogy annak felsegéléséhez minden módon hozzá kell fogni. Tudom, hogy a szentesi, s főképp orosházi jobbágyim közt ezen betegség által sok árvák maradtak, azokra különös tekintettel legyen, és valami legcélarányosabb módot gondoljon ki azoknak táplálására és felnevelésekre.