Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
- midőn a jégesés megszűnt - igen melegen sütött a nap, két óra múlva is lehetett az udvaron jégdarabokat látni, s a föld a kertben, még inkább a mezőn csupa lyukacsos volt. Apám mindjárt a jég megszűnte után kiment a mezőre, hogy meglássa iszonyú kárait, mi alig várhatva hazajöttét elébe mentünk, de mily édesen valánk meglepetve, mikor őt vidáman élénkbe jönni látók, s mikor elbeszélte, hogy a jég nékünk csak kevés kárt tett, s hogy nincs oka búslakodni. Harmadnapra mi is megnéztük a mezőt mamámmal, és mi más színben találtuk azt! Az ezelőtt gazdag vetések, melyek alig bírhatták kalászaikat, sok helyt a földig leverve feküdtek, más helyt pedig összezavarva kalásztalan álltak ott. 10. Szatmár megye közgyűlésének rendelkezése 1828-ban a megyét fenyegető sáskajárással szembeni védekezésről 25 Nemes Kővár vidéke vicekapitánya [alkapitánya] sebesposta által tudósítja ezen nemes [Szatmár] megyét, hogy kétrendbeli hivatalos tudósítása által azeránt tétetett légyen figyelmetessé, hogy az Erdélyi Nagyfejedelemségben a sáskák igen nagy számmal beütvén, annak több részén tetemes károkat tettek, és már Belső-Szolnok vánnegye Dés városa környékéig hatván, amint látszik egyenesen a Szamos vize mentére vették az útjokat. Ezen nagy veszéllyel fenyegető hír eránt a levél másának megküldése mellett a szomszéd nemes megyék, és ezen megyében lévő törvényhatósággal bíró királyi és privilégiait városok ezennel tudósíttassanak. Egyéberánt mind a fő-, mind az alszogabíráknak ezennel szoros kötelességekbe tétetik, hogy minekutána már a sietős posta útján hitelesen tudtunkra esett az, hogy a sáskák nagy számmal és szembetűnő sebességgel az Erdélyi Nagyfejedelemségnek bizonyos vidékeire beütvén, azokban tetemes károkat tévén egész Belső-Szolnok vármegye Dés városáig, éspedig mindenütt a Szamos vize mentén vették útjokat, azonnal ki-ki a maga kerületében mentül nagyobb sietséggel lehet ezen veszély iránt a népet felébresztvén, minden kigondolható utakat és módokat a történhető veszély meggátlására kövessen el. Azon helyeken, amelyeket ezen pusztító férgek meglepnének a harangokat veressék félre, onnét a szomszéd falukat tüstént lovas emberek által ébresztessék fel, a letelepedés esetiben azokat lapátok és egyéb alkalmatos ütőeszközökkel pusztíttassák, marhacsordákkal, sertésekkel és egyéb lábosjószágokkal azonnal tapodtassák, és a szüntelen való lármák és kolompozások által megtelepedni ne engedjék. A letelepedés helyén pedig az illető járásbéli szolgabírák, kik ezen szomorú hír eránt jó előre az illető földesuraságokat és azoknak tisztségeit tudósítsák, mindenütt ott legyenek, a régi koros emberekkel, akik már ezen veszélyt érték, annak lehető orvoslása A sáskák minden fajtája növényevő, ha egyik-másik fajuk elszaporodik, nagy kárt tesznek a növényekben. Sokszor nagy tömegben vándorútra kelnek, ilyenkor beszélünk sáskajárásról. A vonuló sáskaraj óriási, sűrű felhőként fedi el a látóhatárt. Órákon át tart a vonulás házmagasságban, ahol leereszkednek, ott növény nem marad, lerágják még a fák kérgét is, nekiesnek a háztetők nádjának is.
