Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

te a népet, s amely községben a korcsmák tömege éktelenkedik, ott az átlagos életkor 30-40 évre süllyedt; a 25 éves már 50 évesnek látszik, ruházata piszkos, lakása undorító, az iskolában sok a vézna, bágyadt tekintetű gyermek. E járásban különben a józan paraszt kitűnően ruházkodik, vegyes tápszerrel él, szorgalmas, munkabíró, erkölcsös, kis betegséggel orvoshoz fordul, a részeges csak akkor, ha látleletet vesz, hogy vérbelijén bosszút álljon. Az alföldi részeken a Szatmári és Gyarmati járásokban terjedt el a pálinka legnagyobb mértékben. A Gyarmati járás 31 000 lakosságából 272 notórius alkoholista; 70 életéven felül ma 339 egyén él. A legjózanabb községek: Milota, Csecse, Tiszakóród, Istvándi és Kömörő. Ezekben 3600 lakosból 71 él ma 70 éven felül, ellenben Cseke 2000 lakosa között ma csak 5 él 70 éven felüli korral. Csekében van a pálinka legjobban elterjedve. Újoncozáskor a józan életű községek 21 éves fiai még egyszer akkora százalékkal soroztatnak be, mint a járás alkoholista vidékeiről. A hasonló talajú — és vagyoni viszonyokkal bíró —, de józanabb lakosságú szomszédos Csengén járásból, midőn a 21 éves újoncok 70 százaléka vált be, ugyanakkor a Gyarmati járásban a 21 éveseknek csak 34,4 százalékát sorozták be; ez már a pálinka hatása az utódokra. Nagykárolyban, a pálinkafogyasztás évek óta csökkenőben van, a borfogyasztás emelkedik. A Nyírvidéken a bortermelés fellendülése óta csak a legszegényebb munkásnép rétegei között találhatók a pálinkaiszákosok. Ezek a síró gyermekeket is pálinkába mártott kenyérbéllel csillapítják. A népesedési mozgalomra gyakorolt hatása leginkább abban nyilvánult, hogy az életkor jelentékenyen megrövidült, és az utódok kevesebb ellenálló képességgel bírnak. 11. Kiútkeresés a reménytelen életkörülményekből — az Újvilág csábítása a. Alispáni jelentés a szabolcsi kivándorlókról (1905) A kivándorlás, a múlt év hasonidőszakát véve figyelembe, az alább közlendő adatok szerint folyton növekszik, mindegyre erősbödik, s a terjedelem beláthatatlan, s a munkáskéz hiánya vármegyénk életerejét apasztja, s valóban aggódó lélekkel várhatjuk a jövő fejleményeit, mert az Újvilág kereseti viszonyairól alkotott vérmes reménység, mint valami láz fogva tartja a lelkeket, s mintegy kínzó vágyakozást kelt a jobb sors és a meggazdagodás iránt, a kivándoroltak közül visszatérők is úgyszólva csak megpihennek s erőt gyűjtenek az Újvilágban reájuk váró nehéz munkára, s rövid pihenő után elhagyva szülőföldjüket, visszatérnek az új hazába. Az útlevélkérők száma különösen azon idő óta szaporodott és szökött fel, mióta azokat a törvényhatóságok első tisztviselői adják ki, oka pedig ennek az, hogy az útlevelek megszerzése kevesebb utánjárással történik, és rövidebb idő alatt kapja az illető kezéhez, mint eddig. A kivándorlási mozgalom növekedését előmozdítja mindenesetre a folyton növekvő igények megnagyobbodása, az életfenntartás feltételeinek súlyosbodása, a munkaadó és