Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

zá tüzes politikus, mert a népet igen érdekli a napi politika s az olvasókör, az úgynevezett gyékény kaszinó ugyancsak hangos olykor-olykor a politikai vitatkozásoktól. Egyébként a családok szövetkezete csinálja a helyi politikát, társadalmi életet és pletykát, mi kis közösségben általános vonás. Magyar szokás a szíves vendéglátás, a cigány, kártya s a családi összejövetelek (disznótor, eljegyzés, keresztelő) kedvelése. A köznép nyáron az iskola udvarán, a templom előtt, télen a fonóházban mulat és játszik. Kőszegremetén nyáron csűrben táncolnak, télen a vendéglőben. A megismerkedés után násznagyot választ a kérő, ki a leányt kikéri. Ezt követi a kendőváltás vagy eljegyzés, melyet cigány mellett pálinka és borozással meg szokták ülni. Három hétre reá van az esküvő, melyre a vőlegény násznagyával és vendégeivel külön, a menyasszony vőfélyével, násznagyával és nyoszolyólányaival szintén külön indul a templomba. Csak a templom küszöbén találkoznak a fiatalok, de az örömszülőknek odahaza illik maradni. Esketés után a lány házához indul a menet, hol már igen sok a vendég, mivel az egész község, illetve az egész utca és szomszédság hivatalos a lakodalomra. Folyik az édes- és dióspálinka, fogy a kalács, húzza a cigány, mire a vőfély jelenti, hogy tálalva van, tessen mindenkinek hozzálátni, mert éhen marad. Áll pedig az ebéd savanyú tojáslevesből, csörögéből, főtt tyúkhúsból mártással, töltött káposztából, pulyka- és libapecsenyéből, no meg mentül több borból. Az ebéd végével a násznagy elbúcsúztatja a leányt a szülői háztól. Délután megrakják a szekeret a lány hozományával, a lányok a menyasszonnyal együtt a ládákra, szekrényekre ülnek s nagy dalolás, hujjongatás és ostoipattogtatás mellett megkerülik vele a határt, és csak ezután viszik ura házába, hol folytatódik a lagzi. Újra dúsan megterhelt asztal várakozik a vendégekre, pálinka a cigányokra, kik az estebéd alatt hajnalig, a menyasszonyi tánc befejeztéig, de becsudálkozott késedelmes vendégnek még tovább is húzzák. A menyecske dolga a konyhának, kertnek gondozásán kívül a szövés-fonás, varrás. Ha baba köszönt be a házba, gyöngéd figyelemmel veszik körül a kicsikét. A rokonság pici ruhát, ennivalót hoz, a szomszédság sorba látogatja a betegágyast, még a komolykodó férjnek arca is megszelídül, valahányszor a tornyos ágyra s az abban sikongó földi képmására tekint. A keresztelőt megint családiasán ülik meg, ezentúl csak a confirmatio a jelentősebb ünnep, kivéve persze az évkörnek szokott egyházi ünnepeit, a karácsonyt, a locsolással járó húsvétot és a majálissal egybekötött pünkösdöt. Mint szigorú kálvinisták, egész éven át nagy szentek kivételével nem böjtölnek, templomba csak vasár- és ünnepnap járnak, de az öregebbje naponkint elmegy a reggeli istentiszteletre, s délutánonként odahaza imádkozik.