Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

2. Móricz Zsigmond a szatmári népi építészetről (1908) A lakóházak építésmódja tekintetében a Szamostól északra és délre eső terület lényegesen különbözik. A Nyírség deszkapalánkos utcáival, kiskert nélküli s homlokfal nélkül simán leereszkedő háztetőivel első pillantásra más képet ad, mint a tiszaháti kiskertes, esztergályozott tornácoszlopos és tűzfalas házú falvak. A Nyírség s az Ér-környék építkezése majdnem ugyanaz. A házak építési anyaga leginkább vályog, de paticsfalat vagy boronavázat is találni, kivált az apró és szegényebb házaknál. Régebben náddal szoktak fedni, de mióta az Ecsedi-láp náderdőségei helyén az eke szánt, azóta nincs nád, melyből pedig igen szép sima, szinte gyalult fedést tudtak készíteni. Ma fa- vagy cserépzsindellyel vagy zsupszalmával fednek, s egyáltalán szeretik a szép tetőket. Az Énnellék sváb házainak ős jellemvonása, hogy az összes melléképületeket a lakóházzal egy fedél alá építik, aminek az a fő haszna, hogy a gazda az egész házat bejárhatja s nem kell sárba lépnie az eresz alól a végigfutó, de el nem rácsozott vagy csak a lakás előtt bedeszkázott tornácról. Ez az építésmód a magyarságnál is egyre jobban hódít. A ház beosztása is lényegesen különbözik a sváboknál és a magyaroknál. Mezőpetri, Szaniszló stb. sváb községekben két szoba van az utcára, a pitvar előszobára és konyhára oszlik, s hátul ismét két szoba van. Tehát nagyobb házakat építenek. A kamara külön bejáróval nyílik a tornácról, ebben van a pince s a padrajáró; az istállón egy vagy két ajtó van. Az utcai homlokfalra rápingálják vagy féldomború betűkkel kirakják az I H S

349 betűket s az évszámot. Kálvinista vidéken nincsenek semmi efféle díszek. Az újabb házakon azonban a kisvárosi renaissance-dísztörmeléket ők is utánozzák: a habarcsból teremtett kőnégyszögekkel jelzett oszlopokat a ház homlokzatán, háromszöget az ablak fölött és a festett vagy téglából alakított alszéldíszt; az évszámot igen ritkán írják fel. Ez a németes építésmód uralkodik az Ecsedi-láptól délre s nyugatra eső vidéken. Kiskertek a sváboknál nincsenek, de a magyaroknál néhol vannak. Más építkezési forma van a Szamostól fölfelé a Szatmári járás némely falujában. Botpaládon különösen sok a „kőlábas" ház. Vaskos, tekintélyes épületek emelkednek az utca során, fehér homlokzatuk három ablakkal rúg ki az útra; széles, téglás tornácuk van s négy kerek, fehér oszlop tartja az ereszt, a „kőoszlopot", melyek nyilván azért ilyen öles vastagok, mert vályogból vannak. Az eresz simán ereszkedik le, csúcsfal nélkül. Az utcára itt is két szoba van, s a konyha az előszobából nyílik. Az istálló és melléképületek külön vannak. A legelterjedtebb építkezési mód a tiszaháti épületek típusa. Ezelőtt még száz, sőt 50 évvel is úgy építették a házat, hogy a két szoba között szabad eresz maradt, amelyet nem választott el fal a keskeny tornáctól. Bent a szobában volt a szabadtűzhely, kémény nélkül; a füst a nyitott tetőn tódúlt ki, réseken repült el. Később, mikor kéményt kellett építeni, tágas harangkéményt emeltek a pitvar fölé, s elől fallal zárták el a szabadtól, de úgy, hogy a szobák ajtai még mindig a szabad tornácrészre nyíltak. A pitvarból aztán valóságos konyha lett. Ma a rendes, közönséges építési terv: az elől tágasabb szoba, aztán a konyha, végül a hátulsó szoba. Az is gyakori, hogy mind a három helyiség egyforma tágas. 349 I H S: Iesus Hominum Salvator, Jézus az emberek megváltója