Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
volt a hálószoba garnitúra, a két ágy előtt hencser, előtte kis asztal és fotelek, egy fiókos szekrény legalább 15 fiókkal, azon egy alabástrom lábú régi óra, egy pénzszekrény Ilyen kassza minden jobbmódú lakásban ott terpeszkedett, ha nem is volt érték, amit ide tegyenek. A két ágy felett függött Rafaelo Santi Ülő Madonnájának másolata. Mint kisgyerek, sokat néztem ezt a szép képet. Azt hiszem, ez volt az első művészi élményem. A hálószobából ajtó vezetett a gangra, egy pedig a nappaliba. Ez a szoba az anyámé volt. Az egyik sarokban a kanapé háta megett cserépben pálma állott. Egy női íróasztal írófelszereléssel anyám írásbeli munkáját szolgálta, egy toalettasztalka nagyobb forgalmat bonyolított le. Itt fésülte Rózsi néni, a „frizérnő", a reggeli órákban, de délután is, ha vendégségbe, bálba vagy színházba mentek. Az egyik falon volt anyám és apám menyaszszony-vőlegény képe, nem közös kép, külön-külön készített életnagyságú fényképnagyítás, Scherling Antal szatmári fényképész munkája. A nappaliból ajtó vezetett az ebédlőbe. A kredencben voltak elhelyezve a porcelán és üveg étkezőkészletek, kívül pedig az ezüstből készült tálak, illetve zsardinettók [gyümölcstartók]. Egy tálalón állott az ezüst evőeszközláda, benne szarvasbőrrel bélelt ágyaikban az evőeszközök. Likőrös- és pálinkáskészletek mellett ugyancsak itt állott egy hatszemélyes szép ezüst feketekávés szervíz, hat szépen kidolgozott tányér- és pohártartó, a poharak porcelánból. A nemes vonalú készlet legszebb darabja a kávéskancsó volt. Az ebédlőt és a felszereléseket csak akkor használták, ha vendégeink voltak. Máskor a gyerekszobában étkeztünk. A szalon volt a legnagyobb szoba a lakásban. Két ülőgarnitúra, zongora, konzoltükör 3 ", asztalkák és hát nélküli ülőalkalmatosságok (puffok) várták a vendégeket. Az előszobában tükrös fogas állott a fal mellé szerelve, egy asztalkán aragonitból [ásványból] faragott, talpas névjegytartó, ebbe tették névjegyeiket a látogatók, ha nem találták otthon a háziakat. Az összes szobában gyári, vastag, ún. „szmirna" szőnyegek fedték a padlót. Az ablakok felett elhelyezett karnisokon lógtak a függönyök, a „sztárok". A szobák padlói fenyődeszka „hajópadlók" voltak. Ezeket olajosan fénylő, sötétbarna festékkel kenték be, és padlóviasszal fényesítették. Az ablakok külső szárnyai kifelé nyíltak, ezeket a nyári meleg idő beálltakor zsalukkal cserélték ki. Ezzel levegőssé tették a szobákat, és ugyanakkor napsütés idején be is lehetett sötétíteni. Apám ügyvédi irodája a ház udvarán csak egy helyiségből állott. Berendezése három íróasztal, ebből egy, az apámé, szép darab volt, a másik kettő egyszerű, de a célnak megfelelő. Üveges könyvszekrényben sorakoztak apám jogi és más könyvei. Egy nagy rekesszel ellátott iratszekrényben őrizték a peres ügyek iratait. Volt még az irodában pár fotel és szék, amelyekben a felek — „kliensek" — helyet foglalhattak. Egy-két segítsége volt apámnak, „patvaristák" [joggyakornokok]. Az irodában sok papír volt felhalmozva, és a patvaristák gyönyörű kalligrafikus [díszes] betűkkel írták tele az íveket. írógép még nem volt használatban. Ellenben a Müller -féle, kéken folyó antracen tenta (nem tinta) literes üvegekkel fogyott. 311 konzoltükör: falnak támaszkodó, keskeny, díszes asztalka, rendszerint hozzá tartozó tükörrel
