Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

Károly, 1847. télhó [január] 26. Kedves Júlia! Ujabbi várakozásom, hogy bejöjj a múlt vasárnapi bálba, ismét nem teljesült, mit igen fájlaltam, már nem is kívánok semmit örömmel, mert úgy veszem észre, a sors szeszélye föl van reám bosszantva, mert egy idő óta semmi kívánatom, mit tudniillik részemre kívánok, nem teljesül, ezt ugyan még békével tűrném, hacsak tudhatnám, hogy azoknál, kiket szívemből szeretek, beteljesedik kívánatom. — Hogy az erdődi bál jól ütött ki, azon örvendek, én azt gyanítani is. A mi vasárnapi bálunk igen üres volt, kénytelen voltam sokat táncolni, mert igen fáztam. A közönség károlyiakból állott, kivévén D. Emmát s a lápi tündért. Táncosok még ha tizen lettek volna, fölszabadították volna szegény hölgyeket a fázástól s pihenéstől, képzelheted, körmagyart csak 4 páron táncoltak. Ami a mulatságot illeti, mind igen vígan voltak, részemről a báli mulatságok egyformák lesznek, ha tömött terem vagy gyémántos tündérterem vagy üres terembe lépek, előttem mindenik egyforma hatással bír most. Te, Júlia, reménylem Szatmári igen jól mulattál, úgy látom mégis a szatmáriak tartanak előtted némi érdeket fönn. Most még titkom van. A károlyi álarcos bálba, ha kész vagy feljönni, szerezz Szatmári két egyforma lárvát [álarcot], itt nem kapható, s senkinek ne mondd, hogy készülsz, mert ez talán nagy-mulatságot fog szerezni. Majd szóval többet az álarcról, semmit ne készíts, hogy egyformán lehessünk, van hozzá tervem, mit azért nem közlök, hogy az úton találhat levelem olvasóra azért, mert sok kezeken megy keresztül. Szegény Náncsi néni beteg, tegnap igen megijedtünk, mert rosszul volt, de ma, hála Istennek, jobban van, csókol Térey Máriád d. „Családias összejövetelek" az 1850-es évek elején Az 1850. évben, amelynek téli hónapjai majdnem mindég az előbbiekhez hasonló módon, mulatozásokkal teltek el, melyeknek majd kiinduló, majd központjául Kemecse volt tekinthető, hol nemcsak feles számú, leginkább jó módban lévő úri családok, és azokban csinos leányok, és kellő műveltséggel és életkedvvel bíró fiatalemberek találtattak, hanem a már korábban említett dalárdánk is naponta nagyobb előhaladást tévén, énekszereplése is élvezhetőbbé és vonzóbbá tette a családias összejöveteleket, melyek azért voltak olyan könnyen megtarthatók, mivel az azokon megjelenők általában rokonok, s mintegy egy családnak gyermekei, tagjai lévén, azok ellátása pénzkiadásokat nem igényelt. Még akkor a későbbi években divatba jött torták, cukros sütemények majdnem ismeretlenek voltak, szóval azzal lakmároztunk, ami a háztól kitellett, úgy a névestéken mint a disznótorokon, inni pedig csakis a saját termesztésű nyíri vinkónkat használtuk, amit úgyis, vevője nemigen kerülvén, el kellett magunknak fogyasztani, nehogy rajtunk romoljon.