Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

gyezzem, és így a nap elmúl és legalább hiába nem töltöttem, mert én még keveset láttam utazásimban (interessánsabb dolgoknál szólván), melynek később időkben valamely módon hasznát nem vehettem volna. És így a mi állapotunkban, kik hivatalt nem akarunk viselni, az utazást hazámra nézve is hasznos, magamra nézve pedig legkellemetesebb foglalatosságnak tartom. Most még lesz talán 10 vagy 12 napom, melyet ha az idővel alkudozni lehetne, szívesen életemből kitörölném, tudniillik a tengeren való utazás, ez ebben a melegben nem lesz igen kellemetes. A távolság pedig innét Alexandriába éppen 1000 mérföld, hogyha éppen rossz szél szolgál, talán 15 vagy 16 napig is lehetünk a tengeren. Talán a hosszú napokat mégis úgy osztom fel, hogy azoknak legalább egy részét hasznosan töltsem. De nem akarok anticipálni [aggódni], s még elég alkalmom lesz errül ítélni. Augusztus 24. A tengeren. Végtére Máltát 9 napi ottlétem után elhagyhattam. Megvallom, hogy nagy örömmel és megelégedéssel léptem a Jeune Cleandre nevű hajónkra. Tegnap estve 6 órakor jöttünk a Lazarettomba [kórházba], és némü formalitások után 7 órakor a portusbúi [kikötőből] kiindultunk. Európától hosszú időre búcsúzván, az utamat jó kedvvel kezdettem. Eddig még nem mondhatok sokat a hajón való mulatságról vagy unalomról. Az éjszaka gyönyörű volt, és teljes egészségben találom magamat. Az idővesztegetés ily hajóéletben mégis nagy, mert az egész nap alig olvastam tíz lapot, magam sem tudom miért, de tovább egy negyedóránál teljességgel nem olvashatok. Augusztus 25. A tegnapi nap nagyobb része calmával [szélcsenddel] tölt el, mely tengeren utazókra legunalmasabb. Déltájban a szél, mely addig meglehetősen szolgált, egészen megszűnt, és csak most reggel igen keveset kezd fújni, úgyhogy alig teszünk 2 angol mérföldet [3,22 km] egy órában. A fő mulatság a dohányzás, és a hajó fedelén fel s alá járkálásban áll. Az idő igen tiszta, de a déli órák felette melegek. A hajón még két angol utazó van, S[ir] Will[iam] Eden és capt[ain] Martins, kikkel beszélgetünk, és az időt, amint lehet, töltjük. Jó szélre várakozunk, mely mindeddig meg nem érkezik. Azonban még békességes tűrés legjobb az ilyen környülállásban, és hála Isten, az még van. A fölöst [reggeli] és az ebéd, noha igen rosszak, mégis egypár órát elvesznek. A hajó egy, a legpiszkosabbak közé tartozik, melyen még voltam. A kapitány egész nap fecseg, mint egy igaz francia, ami hosszú időre egy kissé unalmas. Ez röviden mind, amit ezen tengeri utamrúl eddig írhatok, reménylem, ha jobb szél támad, mindnyájan jobb kedvűek leszünk. Augusztus 31., vasárnap. Már több egy hete, hogy hajón vagyok, és megvallom, hogy erősen meguntam a hajókázást, annyival inkább, hogy egypár nap beteg is voltam, és azóta, mihelyst egy kissé olvasok, a fejem mindjárt szédülni kezd. Tegnap éjszaka és egész reggel igen erős szelünk vala, mely a hajónkat előre hajtotta, de mégis fölötte megrázta. Dél felé a tenger megcsendesült, és most jó szelünk fúj, úgyhogy reményelhetjük holnap Alexandriába megérkeztünket. Mely öröm 11 nap után megént földet látni! Az egyiptomi utazás — Kairótól a Nílus második zuhatagáig [Kairó], október 3. Estve szokás szerént odahaza töltöttem, és holnap indulván Felső-