Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

untalan szemükhöz emelték a lornyont

256

, ki-ki megkereste a maga csemetéjét, s kimondhatatlan megvetéssel nézett végig a többieken. Ha valamelyik leány ismételten ugyanazzal a férfival táncolt, ezt nyomban észrevette mindenki, és köszörülni kezdte rajta a nyelvét. Ha pedig valaki egy báli idényben kétszer ugyanazzal táncolta a kotillont

257

, akkor elvárták, hogy eljegyzés legyen, mert különben, mint akkor mondták, a lány „kompromittálva volt", a fiú pedig „nem viselkedett úriember módra". Nagyon rossz szemmel nézték azt is, ha egy leány nem táncolt, hanem leült beszélgetni a férfiakkal. Táncolni illett, tisztes távolságban egymástól, beszélgetni nem. Az olyan lányokról, akik megszegték ezt a szabályt, megállapították, hogy „könnyelműek", s rossz hírbe jutottak. Bármilyen fiatal volt egy asszony, abban a pillanatban, amikor leányát kísérte bálba, matrónává lépett elő (vagy süllyedt), és mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy végleg lemondott mindenféle személyes sikerről vagy érvényesülésről. Hajnaltájban indultam haza anyámmal ezekről a táncmulatságokról, s a kocsink tele volt a táncosaim által átnyújtott virágokkal. Akkoriban a szokás az volt, hogy a férfiak hatalmas és drága virágcsokrokat adtak a leányoknak, és főleg annak, akivel a kotillont táncolták. Ez a szertelen, de kötelező szokás valósággal tönkrejuttatta a szerényebb anyagi helyzetű férfiakat, hiszen egyik estély a másikat érte, s legalább tíz-tizenöt leány60. Gróf Andrássy Katinka 61. Gróf Károlyi Mihály 256 tornyon: összecsukható, nyeles szemüveg 257 kotillon: francia füzértánc