Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
zárta a cukorkásdobozt, két darabot adott naponta mindegyikünknek, egyet-egyet ebéd és vacsora után. Az édességeket általában nem kedvelték, s úgy vélték, hogy nem tesznek jót a gyermekeknek. Pedig milyen őrjítőén kívánatosak és csábítóak voltak azok a Kugler-Gerbeaud-dobozok, bennük a tarkabarka papírba burkolt gyümölcsízű cukorkák, s azok között is kedvencem, a „Borbolya" feliratú! Salátát, sajtot csak a felnőttek kaptak, teát, kávét ugyancsak. Napi időbeosztásunk olyan pontos és szigorú volt, akár az iskolai órarend. De ebben a vonatkozásban is idősebb nővéreim sorsa volt a legkeservesebb, mert az évek múltával jelentősen enyhült anyám szigorúsága. A falra tűzött papírlapon a következő utasítások álltak: „Fogmosás naponta háromszor: három perc. Kézmosás: négy perc. Öltözködés: hét perc." (Öltözködni segítettek a szobalányok, sőt ők adták ránk a cipőt is.) „Fésülködés: hat perc." „Reggel hideg fürdő (15 fok Reaumur 18 ), este meleg fürdő (20 fok Réaumur), öt-öt perc tölthető a fürdőkádban." Nevelőnőink felelősek voltak azért, hogy percnyi pontossággal betartsuk a menetrendet. Megtörtént ugyan, hogy anyánk rövid ideig megfeledkezett róla, de azután egyszerre csak eszébe jutott és ellenőrző látogatást tett a gyermekszobában, és ha a fürdővíz melegebb vagy az öltözködésre fordított idő hosszabb volt az előírtnál, akkor jaj volt a nevelőnőnek is, nekünk is. Tizennégy éves korunkig a gyerekszobában kellett vacsoráznunk, bár jelen lehettünk a felnőttek vacsorájánál. Ha vendégek voltak, a vendégség örömeit a tálalóban élveztük, mert ott fogyasztottuk el a fagylaltot és a sütemények maradékait, amelyeket az előzékeny komornyik félretett számunkra. Amikor már idősebbek voltunk és szüleinkkel együtt ebédeltünk és vacsoráztunk, étkezések után kezet csókoltunk anyánknak és megköszöntük neki az ételt, mikor felkeltünk az asztaltól. Egész nevelésünk legfontosabb alapelve, az egyetlen, amelyet apánk valóban fontosnak tartott, a feltétlen igazmondás és őszinteség megkövetelése volt. Minden más vétkünket közönséges rosszalkodásnak tekintették, s ennek megfelelő szidás vagy büntetés járt érte, a hazugság azonban egészen más beszámítás alá esett. Olyan hitvány cselekedet volt, amit nem is lehet méltón megtorolni semmiféle büntetéssel. Ha valamelyikünket hazugsággal vádolták, ez olyan sértésnek számított, amely megbocsáthatóvá tette volna még a gyilkosságot is. Azt mondták nekünk, hogy egyetlen Andrássy sem hazudott, és nem is fog hazudni soha. Tizennégy esztendős voltam, amikor anyám, bejáró növendékként, beíratott a NotreDame de Sión zárda iskolájába. Engem mindig vonzott az iskolai élet, s boldog voltam, hogy végre megszabadulok a nevelőnőktől és a tűrhetetlenül unalmas különóráktól. 218 Réaumur: a Celsius-skála 100 fokát 80 fokra osztó skála egy foka, Réaumur XVIII. századi francia fizikus nevéről
