Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

INFRASTRUKTÚRA

ki, ha a nagyok is tapsolnak. Vittünk magunkkal a színházba finom selyempapírra nyom­tatott színlapot is. Én mint újdonsült színházlátogató nem vettem hasznát a színlapnak, mert még nem tudtam olvasni. A színházterem nagyon tetszett. Két sor páholyban a földszinten támlásszékekben, körszékekben és zártszékekben ült a publikum. A föld­szinti zártszékek megett volt a diákok részére elkerített állóhely. A nézőteret hatalmas villanycsillár világította meg. A süllyesztett zenekar külön világából a kannester pul­pitusa emelkedett ki, a zenészek jobbra és balra ültek kottaállványaiknál. A nézőtéren kellemes meleg volt, de kályhát sehol nem láttam, kérdésemre apám megmagyarázta, hogy itt központi gőzfűtés van, és tényleg néha hallani lehetett a csövekben cirkuláló gőz sistergését. A nézőteret a színpadtól elválasztó vasfüggönyre vászon volt ragasztva, és arra rá­festve különböző cégeknek a hirdetései. A nézőtéren kellemes ismeretlen szagot éreztem, valószínűleg a sok mindenféle par­füm és bajuszpedrő, valamint a por keverékéből támadhatott. A karmester nem volt bent a zenekarban, de a zenészek hangokat csaltak ki szerszá­maikból, ezt nem értettem, mert nem hasonlított az eddig hallott hegedűnek, gitárnak, zongorának, de a Taar Guszti citerájának hangjára sem. Kérdésemre apám annyit mon­dott, hogy a zenészek hangolnak. Tovább nem kérdezősködhettem, mert a vasfüggöny méltóságteljesen felemelkedett. Alatta festett vászonfüggöny volt, amelyen meztelen, csupán fügefalevéllel mérsékelt alakok szerepeltek, régi görög tragédiák hősei. Egy har­cos jobb kezében rövid kardot tartott, baljával levágott emberfejet emelt magasba. Megjelent a kannester, és a zenekar a Rip van Winkle 1 " nyitányát játszotta. Felleb­bent a függöny, és megkezdődött a játék. Nagyon tetszett minden, pedig nem sokat ér­tettem belőle. Örök szerelmese lettem a színháznak. Ezután sokat vittek színházba. Láttam az akkori darabok zömét, így a Nebáncsvirág, Peleskei nótárius, Vén bakkancsos és fia a huszár, Szulamit, Liliomfi, Cigánybáró, A szabin nők elrablása előadásait. Abban az időben Krémer Sándor volt a színházigazgató, őt követte Heves Béla, aki­nek felesége, H. Ballá Mariska játszotta a szubrett-szerepeket. A színi szezon a kedvenc színészek jutalomjátékával zárult, de a karszemélyzet ja­vára is tartottak jutalomjátékot. 6. A nyíregyházi Magyar Olvasó Társaság „egy Magyar Könyvtár öszveszerkesztéséért" (1831) Az alól írtak ezen Nyíregyháza városában egy társaságba állottak öszve Magyar Olvasó Társaság neve alatt oly célból, hogy a magyar tudományos és politikus jelesebb havi írá­sokat és könyveket megszerezvén, egy Magyar Könyvtárt öszveszerkesztessenek, s azt úgy az összejövetel közhelyén, mint azon kívül házaiknál is olvasgathassák. Minthogy Rip van Winkle: 3 felvonásos operett, zenéjét Planquette szerezte. 1882-ben Londonban mutatták be, 1883 óta Magyarországon is igen népszerű, romantikus darab.

Next

/
Thumbnails
Contents