Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
Kivált ily kedves időben, midőn megerednek az égnek csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét. Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan dörmögdél magában, mert a pipáját restelli a szájából kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit. A szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű! Mert a pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra* 9 . Míg így háborog magában, egy kétes némberi alak — kiről hirtelen nehéz megítélni: felesége-e vagy szolgálója — a gát túlsó végire mutat, mely a Tisza felé visz. - Nem valami hintó jön ott? - Hiszen csak az kellene még, hogy most meg vendéget hozzon az istennyila — szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába átázott bundáját kiteríteni a tűzhely elé; s csak ott dörmögi el a többit. — Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol kapunk másikat pénzért. Én pedig senki fiáért nem koplalok. Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan monda: - Nem ér az MA ide. Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva szájában, elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya magas rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő jön majd egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre, ahol pedig aztán istenigazában levág a kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják magokat a lovakra, azután nekifanyalodnak kapával, doronggal kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal mennek aztán ismét néhány lépést. Bús Péter uram.nézi igaz predestinációt [eleve elrendelést] hívő képpel a más veszedelmét, a hajszolás, ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe, de biz ő nem bánja; volna ugyan négy jó paripája, mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna, de minek az? Ha a végzetek könyvében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig jusson, akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén ott virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni. Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág a hintó éppen a gát közepén, hogy sem előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani. szinekúra: semmi vagy alig valami munkával járó foglalkozás
