Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

(sectio) osztja. Mivel a sectiok számozása mindig az országhatárnál kezdődött, ezért az egymás mellé eső szelvények száma különbözhet. A térképezés sajátossága, hogy a kicsitől a nagy felé haladt, fordítva, mint ma. A domborzatot alaprajzban ábrázolták, ún. pillacsíkozást alkalmazva plasztikus hatást értek el. A pillavonalak iránya, hossza a lejtő irányára, hosszára utal, sűrűsége az árnyék képzetét kelti. A „minél meredekebb, annál sötétebb" elv alkalmazása a magassági adatoknak csak becslését engedi meg.

11 Az első felvételben egységes jelkulcs használatáról még nem beszélhetünk, a tereptárgyakat, létesítményeket stilizálva ábrázolták.

12 A térképszelvények csak két, kézzel rajzolt és festett példányban készültek. Egyik, az időben első, eredeti felvétel (OriginalAufnahme) a terepen készült, az irányvonalakat, a felvétel idejét, a térképésztiszt nevét, rangját, csapattestét is feltünteti, szemben a másik példánnyal, a tisztázattal (Reinzeichnung), amelyet a katonai akadémia növendékei másoltak át. Ezek a szelvények valóban tisztázatok, szebbek, mint az eredetiek. A felvétel elkészülte után féltve őrzött, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hadititok lett. A Birodalom legfelső katonai vezetése is kizárólag császári engedéllyel tekinthetett bele.

13 Használatát illetően úgy rendelkeztek, hogy háborús szituációban az érdeklett lapokat a bécsújhelyi katonai akadémia növendékei lemásolják, és a csapatok ezeket használhatják. Az anyagot többször menekítették a bécsi Hadilevéltárból, például 1805-ben 11. Stegena Lajos: Térképtörténet. Bp. 1985. (A továbbiakban Stegena.) 151. o. 12. Gábor-Horváth 110. o. 13. Eperjessy: Kézirati térképek... 13. o.