Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

T j Jo.,.. •H T T JL 1 szüksége volt ilyen segítségre — 12 főt választottak erre a tisztségre. A tanács hat esküdtjét az adópénztárból, a közönség hat, ún. biztosát a város közpénztárából fizették. A kiegészítés megtiltotta, hogy egy személy két fizetéses hivatalt viseljen. Az igazságszolgáltatási jog gyakorlásában is nagy előrelépést biztosított a privilégium a megye által városra erőltetett statútumhoz képest, mivel a beterjesztett kérelem szerint a tanács — a megyei törvényszékre tartozó vérbírósági ügyek kivételével — a lakosság első fokú ítélőszékeként működhetett. ítélkezhetett a nemesek fekvő javaival kapcsolatos vitákban is, de személyes kereseteik, illetve az ingóságukat érintő ügyek továbbra is a nemesi törvényszék hatáskörébe tartoztak. Az elnökség által készített kiegészítés — az eddigi gyakorlatot alapul véve — az albírói szék alá utalta a kisebb értékű, a főbíró ítéletére bízta a 20-60 Pft közötti, illetve a tanács elé tartozónak mondta ki az ettől nagyobb értéket képviselő ügyeket, valamint részletesen szabályozta a per menetét. A városi tanács ítéletével elégedetlenek egyenesen a vármegye törvényszékére fellebbezhettek. A kiegészítés ehhez még hozzáfűzte, hogy „némely esetekben a feljebbvitel törvény által kereken elzáratik". A hozott ítéleteket a kirendelt tanácsbeli hajtotta végre. A tanács visszakapta korábbi jogkörét a város életének felügyelése terén is. Igazgathatott, ítélkezhetett, ellenőrizhetett, — és mivel a statútumban a közönség hatáskörébe átadott örökvallást ezután csak előtte lehetett megtenni — nyomon követhette a közjövedelmekből való részesedés alapját jelentő birtokok változását is. A kiváltságlevél által biztosított autonómiával élve a tanács gondoskodott az ország törvényeinek és a felsőbb rendeléseknek a betartásáról, maga biztosította a belső rendet, bizonyítványokat, útileveleket adott ki, védelmezte és segítette az özvegyeket és árvákat. A privilégium nem csak a parasztcommunitasra telepedett nemesi megye szoros fennhatósága alól mentesítette a földesuraitól megváltakozott Nyíregyházát, hanem városiasodását formailag is erősítette azáltal, hogy megengedte a lakosoknak a polgár elnevezés használatát. A polgárok közé felvételt nyerhetett minden olyan jó magaviseletű lakos, akit a választott közönség előterjesztése alapján erre a tanács méltónak talált. A helybeliek a felvételért 1 aranyat, a vidékiek 50 Pft-t fizettek. Vidékiek tiszteletbeli polgárok nem lehettek, hiszen a polgárnak helybeli birtokkal, de legalább városi házzal kellett rendelkeznie. „Hogy a polgárság cél és megbecsült állapot lehessen" — a nyíregyházi közönség által 1824-ben készített, de a megye által hatályba nem helyezett statútumhoz hasonlóan — kimondták: ezután csak polgár viselhet városi tisztséget, mentesül hitvesével együtt a testi fenyítés alól, részesedik a közjavakból: pl. fát kaphat a város erdejéből, elsőséget élvezhet a borbeadásnál, a pásti földek és a pusztákon lévő szántó és kaszálóföldek osztásánál és használatánál. A polgárokon kívül a város lakosai még az ún. honosított helybeliek, vagyis azok, akik a privilégium iránti folyamodás előtt (1833. január 1.) már itt laktak, valamint a „vidékiek", akik ezután jöttek és jönnek. Csak azok a vidékinek nevezettek kérhetik a honosítást, sőt szerezhetik meg a helybeliekre vonatkozó kisebb taxa mellett a polgárságot, akik 10 évi helyben lakás alatt rendesen fizetik a közterheket, nem merül fel ellenük kifogás és segítik a város jótékony közintézeteit. A polgári folyamodás benyújtásakor mindenkinek fel kell mutatni a betelepedésről készült jegyzőkönyvi bejegyzés kivonatát, valamint a polgártaxa befizetését igazoló pénztárbizonylatot. A polgárok sorába felvettek a hitletétel után polgárosító levelet kapnak. JL i