Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Adattár

egyházunknak nincs annyi pénzereje, miszerint ezt nagyobb áldozat nélkül tehetné, ennélfogva evégre, ti. az oskolai épületeknek nagyszerüsítésére, miszerint a nemes eklézsia belátása szerint a célnak megfelelő legyen, keresetemből egyezerkétszáz konvenciós ezüstforintokat hagytam és hagyok az anyavégrendeletben kitett mód szerint, hogy ti. ezen tőkepénzhez 30 évek alatt nyúlni ne lehessen, hanem addig mindig kamatozzék. Másodszor: két erkölcsi magaviseletű, és a tanulásban magát kitűntető gyermek részére az anyavégrendeletben 200 pengő forintnyi alapítványt tettem ugyan, de minthogy annak kamatja tíz évek múlva is csak mintegy 20 pengő forintnyi kamatot adand, mi két gyermeknek nem nagy segítség, azért, hogyha közkeresményemből telni fog, az anyavégrendeletben és itten tett hagyományok s minden gyógyítási, temetési és végrendeletem végrehajtási költségek kifizetések után, az ezeknek kielégítése után mondom, felmaradandó keresményemből még kétszáz, és így négyszáz pengő ezüstforintnyi alapítványt kívánok tenni, mi halálom után szerkesztessék össze, és kamatra adassék a helybeli nemes ágostai evangélikus egyház választott közönsége által, de valamint a tökéhez, úgy a kamatokhoz sem lehet tíz évek alatt hozzányúlni. És így tíz évek elforgásával azon nyíregyházi ágostai evangélikus vallású két ifjúnak adassék az évenkénti kamat két hasonló részben, kik retorikától kezdve felfelé, akárhol is Magyarországban s oskolákban legfőbb tudományokban művelvén magukat, többiek között úgy erkölcsileg, mint tudományilag legjobban tűntették ki magukat. Mi akkép fog gyakoroltatni, hogy a többször címzett szentegyház választott közönsége a felsőbb oskolába járó nyíregyházi ifjak osztályozását az illető oktatóktól kieszközölvén s gyűlésben megvizsgálván, és egymással összehasonlítván, a címzett egyházi közönség, vagy vitatkozás esetére annak többsége