Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Adattár

közterhek kifizetését teljesíteni nem voltam képes, mivel se porciót, se váltságot, sem pedig házam rendes reparatióját megtenni lehetetlennek látszatott. Oly móddal adtam tehát birtokába fiamnak és maradékinak, hogy engemet ápolgasson, s öregségi napjaimban tápláljon, melyet teljesített is, amint fiam János fizetett is helyettem váltságba és adóba 100 váltóforintokat. És Ilona, mag nélkül meghalálozott testvérjének is 30 váltóforintokat fizetett helyettem. Bár későbben házassági életre lépni kívánkozván, nem azon okból ugyan, mintha fiam gondviselésével megelégedve nem lettem volna, de különös ösztön által kényszeríttettem. Ugyan első feleségemmel együtt szerzettünk az orosi határbeli harmadik kapunál egy egész nyilas, kunyhóval s holmi aprólékos szüretelő edényekkel ellátott szőlőt. Mindezen javakat a mostani feleségem Mráz Katalin kizárásával hagyom Melitska János fiamnak, és tőle származandó gyermekeinek mint törvényes örökösöknek azon megjegyzéssel, hogyha most csakugyan az Isten engemet ez árnyékvilágból kiszólítand, az ezen esztendőben egész szőlőtermés Mráz Katalin özvegyemet illesse. Ezen kívül hagyom az özvegyemnek mindenféle házi bútoraimat is, azon esetre pedig, hogyha fiam özvegyemet nem szenvedné meg maga mellett, a hazai törvények értelmében az ötet illető özvegyi juss kiadásával taszíthatja el magától, mint oly házastársat, amely engemet nem egyébbel, csupán szomorúsággal és keserűséggel illetett a vele együtt legnyomorúságosabb sorban eltöltött 9 és fél hosszú éveken keresztül. Ezen végrendelésem előttem felolvasódván megmagyaráztatott, melyeknek is minden pontjait tulajdon akaratomon épültnek lenni elismervén, lelkemet az Istennek, testemet a sírnak ajánlván, ezen végrendelésemet, írni nem tudván,