Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Adattár

kitanulta, és annak most is koldusa vagyok, attól tartok, hogy amit én nagy keservesen megszereztem, hogy holtom után az én fiam azokat nagy kényesen el ne prédálná, mert ritka példa, hogy az olyatén fiúk, akiknek minél többet hagynak a szülei, hogy azokat igyekeznének megszaporítani, inkább elprédálni. A kötél földön felül, ezen értem, hogy áztat feleségemmel megszereztem, de nem a mi készpénzünk, más pénzen, és feleségem halála után én magamnak kellett áztat megtéríteni. Ugyan azért, az amit az én fiam utánam való javakat fogja megkapni, azokat én úgy hagyom és testálom, hogy azokba a leányágnak ne légyen, ne is lehessen soha semmi juss mindaddig, míg ameddig férfimag meg fogja élni. Ellenben amit az én leányaim énutánam fognak megkapni, szintén azon módon leányokat fogja illetni. Hagyom pedig ezen leányaimnak Zsuzsinak és Rozinának azon félnyilas szőlőt, mely Moravszki szőlőivel egy mezsgyén, másikat pedig Erzsébetnek és Tercsának borházzal együtt, és az megírt fél kertet is. Mindezek, ahogy tudnak úgy egyeznek a szőlőn. Akár kifizetik egymást, akár meg is ajándékozhatja másikat, mint Sándiné, aki magtalanul tudom, hogy meghalt, testvére Buroné leányaira hagyhatta, de nem a fiúkra, az én hagyásom szerint meglegyen. És ha idővel az én fiam is, ha módjában lészen, valamivel Erzsébetet és Tercsát, valamivel megsegíteni akkor nem férfi gyermeknek, hanem leányoknak kell a segítség. Ezt azért hagyom az én rendelésemet, hogy annál tovább maradhat a nagyatyai juss. Csúnyának tartom azon rendeléseket, hogy a leányok férfiakkal egyformán osztozzanak, és azután sem egyikből sem másikból semmi sincs, csak pusztulásra mennek. Jobb lett volna a városnak is, hogy kértek volna maguknak a váltság mellett, hogy mivel nem leányokért, sőt férfiakért váltottuk magunkat, úgy dehogy állhattak volna a prókátorok, akik - nemhogy békességet, sőt