Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

okairól, ill. a törvényessé váláshoz szükséges önkéntes akaratára, megfelelő elmebeli állapotára, beszéd- és rendelkezési képességének meglétére vonatkozóan nyilatkozik. Végrendelkezésük okaként legtöbben betegségüket, ill. öregségüket említik. Tomasovszky György pl. azelőtt akarta utolsó akaratát leíratni, "minek előtte egészségem annyira megfogyna, hogy nem tudnék jó és rossz között választást tenni". Berger Vrska Mihály : "oly nagy időt elérvén (mivel már 83 esztendős vagyok), mely szerint testem erőtlensége is arra mutatja, hogy természetnek adóját megadjam, s következőképpen a házamat elrendeljem". Homitskó Jánosné Papp Julianna pedig "gyermekágyban beteges állapotban feküvő" lévén, szerette volna a végrendelkezők többségéhez hasonlóan hagyatékozása .útján békességben tudni családját, biztonságban gyermekét. Kazár Jakab is azért tett végrendeletet, hogy három feleségétől származó kilenc gyermeke között az ő halála után nehogy az osztály tekintetében "egyenetlenség vagy valami versenkedés támadjon". Öreg Szmoljár János pedig, aki özvegy lévén egyik fiával élt. gondviselőit szerette volna osztályrészük felől megnyugtatni végrendeletével. A végrendeletek bevezető részéből is kitűnik, hogy nem csak a haldoklók foglaltatták írásba végakaratukat, hanem a már gyengülő egészségű, öregedő gazdák is így látták a legjobban biztosítottnak vagyonaik felosztását, akaratuk végrehajtását. Wrska Mihály arra hivatkozva, hogy nagy időt ért /75 éves/, és "gazdálkodásnak terhes munkáira alkalmatlanná s elégtelenné" lett, ezért végrendeletileg felosztotta ingatlanait és ingóságait fiai között. Szintén a bevezetés világít rá a végrendeletek harmadik típusára. Ez nem a halála előtt lévő, ill. egészségének gyengülésével javaiban ekként osztályt tévő végrendelkező