Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Adattár

Mindazonáltal én áztat nem, hogy rontani, sőt azt olyatén erősíteni kívánom. Azt pedig azon okból, hogy mi az urammal azon legöregebbik András fiúnkat kovács mesterség re adtuk vala, melyet, hogy ki nem tanulta, söt áztat elhagyván ismét mást választott vala magának, úm. vargamesterséget és, hogy abban sem állandó vala, sőt mikor azzal vándorolni ment vala, ottan katonának állott, és ottan már 15 esztendő óta időt töltötte. És János is hasonló módon már mintegy 20 esztendeje, hogy katonáskodik. Ellenben Mihály, az szüntelenül énvelem tűri, szenvedi minden bajt, sőt még meg sem házasodott vala, addig is hat esztendő alatt, míg szolgált, a maga szolgalatjából jó segedelemmel vala mihozzánk, midőn kukorica- és kendervetésbe, fűtésbe és ami csak telhetett tőle, még csak azon házacskát, amelyben lakunk, néki tulajdoníthatom, hogy ő építette fel. Hogy pedig ezen igyekező fiam valami módon az testvérei által meg ne csalódna azután, midőn engemet a nagyságos Úristen kiszólítana az árnyékvilágból, annak okáért kívántam nem csak az magam tulajdon jó lelkem esméretét, sőt még az én uramnak is az ő akaratát kivallani, legkivált azon okból, hogy az én halálom után tudná ki-ki magát mihez tartani. Azért: először az városban lévő ház Mihálynak számára tulajdoníttatik. Másodszor az szőlő iránt, valamint az én uramnak, úgy az én akaratom is az, hogy az én halálom után egészen Mihály számára fog megmaradni, ugyanazon conditio alatt, hogy ezután Mihály Andrásnak a kielégítés végett fizetni fogja száz Rft-tokat, ezen mostani váltócédulákban, és egy gönci hordó bort is. Harmadszor ami pedig Jánost illeti, ez mivel rossz egészséggel bír, erőtelen nagyon, ez azon okból nem kívánja semmi kielégítést, az melyhez is én, az én anyai szíves