Pók Judit: Bereg vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 8. (Nyíregyháza, 1994)
Bereg vármegye a XVIII. század végén
BEREG VÁRMEGYE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN A történeti Bereg megye XVIII. század végi vázlatos földrajzi képének megrajzolásához igen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Lehoczky Tivadar alapműnek tekinthető három kötetes monográfiáján 1 kívül az I. katonai adatfelvétel ún. országleírása és térképszelvényei voltak leginkább segítségünkre e vázlatkészítés során. Bereg vármegye határai természetes határok, észak-keleten a Beszkid láncolata nemcsak a megyét, hanem hazánkat is elválasztotta Galíciától. Máramaros megye határán havasok tömege emelkedik, Ugocsa felé a Borsóvá folyó, Szatmár és Szabolcs felé a Tisza, Ung felé pedig a Latorca, a Sztára és szintén hatalmas hegygerincek képezték a határt. Két nagy tájegység, a síkság és hegyvidék, élesen elválik egymástól. A két földrajzi egység különbözősége tükröződik a települések szerkezetében, meghatározza a gazdálkodást is. A síkságon a legalacsonyabban fekszik Hetyen, a tengerszint felett 104 méteren, a megye legmagasabb pontja a Sztoj bérc pedig 1679 m. A Munkácstól délre elterülő "gyönyörű és áldott rónaságon" jó bor és jó búza terem, míg a havasok lábánál legfeljebb zab és burgonya." I. A SÍKSÁG A domborzat meghatározza a településformákat is. A síkságon a török hódoltságtól megkímélt középkori eredetű falvak jellemzőek, ezek orsós-főutcás útifalvak: gyakran egy (fő)utca mentén szalagtelkek sorakoznak (Kerecseny, Harangláb, Badaló, Csaroda, Tákos, stb.). A Szernye mocsár szélén gorondokon és irtásokon települt Bereg község, Beregújfalu, vagy pl. Tarpa a halmaztelepülés igen ritka példája nemcsak Beregben, hanem az egész Felső-Tiszavidéken. A folyók árterületén keletkezett települések külső alakját gyakran befolyásolja maga a folyó. A falvak az ármentes szinten, az övzátonyokon vagy gorondokon és hátakon települtek meg, ez a hidrográfiai helyzet pedig tömörülésre késztet. 4 Bereg megye nagyobb folyói mentén (Latorca,Borsova) és a beregi Tiszaháton is aprófalvak a jellemző-