Pók Judit: Bereg vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 8. (Nyíregyháza, 1994)

Bereg vármegye a XVIII. század végén

zak egy része a Nagypinye pataknál, másik része a hegyhátakon fekszik. Bereg megye határai felé ahogy a hegyek emelkednek, a települések megritkulnak, sőt egyre nagyobb sziklás-szakadékos területek teljesen lakatlanok lesznek. A határokon már csak az egymástól nagy távolságra eső hágókon (vereckei) keresztül vannak kapcsolatban a megyén (országon) túli településekkel. A hegyvidéki falvak zártak, elszi99 geteltek." A katonai felvételben pl. Szundakovica a magas, erdős Borló hegységben csak néhány, Gálfalva pedig összesen három rossz parasztházból áll. A hegyek között kőépület egyáltalán nincs, a fa kézenfekvő építőanyag, ebből vannak a házak, a templom, a malom. Még Alsóverecke mezőváros esetében is azt jegyzik fel, hogy a vármegye háza, a harmincadhivatal, a sörfőzde, a fogadó mind csupa faépület. A hegyoldalakat mindenütt sűrű erdő borítja, a fennsíkokon azonban legeltetnek, ill. szénát kaszálnak, amit télen szánon hoznak le (Volóc^ Hukliva stb.). Az utak gyakran csak ösvények, amelyeken szekérrel nemigen lehet közlekedni, inkább csak lóháton vagy gyalog. A főbb országutak is mint pl. a Máramarosba vagy Galíciába vezető, a határhegységekben hosszú szakaszokon keskenyek, nagyon meredekek, csaknem járhatatlanok. Még ezek a főutak is, a katonai felvétel szerint, a hegyvidéken javításra szorulnak, ha a hadsereg fel akar vonulni. A közlekedést nehezíti még a számtalan hegyi patak, amelyek a síkság irányában egyre duzzadnak, majd a folyókba torkollnak. A hidakat állandóan megrongálja a tavaszi hóolvadáskor lezúduló víz. A hegyek között néhány helyen bányászat folyik, a nagyobb patakok hámorokat hajtanak, mint pl. Szentmiklósnál, Alsóhrabonicánál vagy Középviznicénél. A déli alacsonyabb hegyek szelíd lankáin kiváló borokat termelnek. A Bél Mátyás-Laurentsik Keresztély féle leírás különösen a be23 regszászi, végardói, munkácsi, mezőkaszonyi fehér borokat dicséri. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez a történeti Beregből a volt Tiszaháti járás egy része tartozik csupán. A levéltári források, akárcsak Szatmár megye esetében, nehezebben hozzáférhetők, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban töredéknyi iratanyagát őrizzük csupán.