Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Szatmár vármegye a XVIII. század végén

németek (svábok) például Németiben, de főképp a Károlyi uradalmak falvaiban (Nagykároly, Mérk, Vállaj, Erdőd, Beitek stb.). Szirmay említést tesz még zsidókról és cigányokról is.

4 A táj bemutatásakor mondanivalónkat két nagy egység, a síkság és hegyvidék köré csoportosítjuk. I. A SÍKSÁG A török dúlás, a hódoltság pusztításaitól megmenekült Alföld képe tárul elénk Szatmárban. A települések szerkezete, rendszere ebből következően megőrizte középkori jellegét. Ugyanakkor a vizsgált időben még nem kezdődtek meg a folyam szabályozások sem, illetve az Ecsedi-láp lecsapolása körül is csak csekély munkálatokat végeztek a Károlyi grófok, amelyek abba is maradtak, így a katonai adatfelvételből vázolható az ősi vízrajz is. A síkságon általában középkori eredetű aprófalvak jellemzőek, amelyek hagyományos településképet mutatnak: orsószerűen kiszélesedő főutca két oldalán szalagtelkek sorakoznak soros elrendezésben. Legtöbbször egy- (Nábrád, Semjen, Panyola), ritkábban kétutcásak (Cseke). Tarpát a Tiszaháton, mint a h a 1 m a z t e1e p ü1é s tipikus, de Szatmárban ritka példáját említjük. A kis falvak közül kiemelkedik néhány, fontos utak csomópontjában keletkezett mezőváros, például a fent említett Tarpa a Beregbe, Máramarosba és Gyarmat felé, vagy Szálka a Nyírségből Nagykárolyon át Erdélybe, illetve a Szamos völgyébe vezető országutak kereszteződésében. A térképszelvényekről minden esetben jól leolvasható ez, a várossá fejlődéshez elengedhetetlen tényező. A mezővárosokra jellemző, hogy a főutak a piactérre futnak be, és innen sugarasan ágaznak szét. A NYÍRSÉG Szabolcsból áthúzódik Szatmarba is, nem választja el természetes határ. A Szamos és Kraszna vonalától délre te-