Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)

Gyarmathy Zsigmond: A gávai főszolgabíró

volt a gávai, majd karcagi esperessé lett Szalay László plébános. Sok kellemes baráti órát töltött Okolicsányi Lajos Hermina jtanyai birtokán, bár ismerte a család bigott katolikusságát, Scsavinszkyt, a család barátját, a plébánost Raszputyinnak bélyegezte naplójában, mégis jól tűrte, hiszen az eléggé gazdag, jól gazdálkodó Okolicsányi familia barátsága növelte Olchváry társadalmi rangját. Nézete a zsidókról antiszemita, de nem gyűlölködő, hanem méltatlankodó. Az élményforrása az apai birtok elvesztésében szerepet játszó zsidó bankárról, kereskedőről otthon hallott értékelés volt. A tanácsköztársasági időkben Kótajban, a Buttykai Menyhért tanyáján volt illegalitásban, a forradalmárok a gávai hivatalt feltúrták, öt is keresték. Ez a személyes tapasztalat, s továbbá mindaz, amit a bolsevizmusról hírekből, írásokból tudhatott, egyértelműen antikommunista felfcgásúvá tették. A Nagyatádi-féle földosztással kapcsolatban is az volt a véleménye, hegy meggyöngíti a földbirtokos osztályt, s mint a földreform egyik végrehajtó közege, ő csak olyan birtokok felosztását hozta javaslatba, például Tiszanagyfaluban, ahol a magyar úri középbirtok a nem keresztény birtokok kárára inkább erősödött. A gazdasági bajok megoldásában a földreformnak nem adott esélyt, nem tartotta jó megoldásnak. A társadalmi bajok orvoslásában a megreformált kapitalizmust jobbnak vélte, ennek eszközeit látta a hitel, a szövetkezet, az út és közlekedési hálózat fejlesztésében, mai szóval az infrastruktúra fejlesztésében, melynek nemcsak szavakban, hanem cselekedetekben is élharcosa volt, gondolunk pl. a Fogyasztási Szövetkezetekben, a Tejszövetkezetben vállalt tisztségeire, a Nyírségi Kisvasút Társaság elnöki, alelnöki posztjaira, a Nyíregyházi Hitelbank RT., a Tiszatársulat és a Nyírvízszabályozó Társulatban betöltött választmányi tagságára.. Mindez nemcsak pozíció volt Olchváry számára, hanem világnézetének gyakorlati kifejeződése. Sohasem a haszonlesés vezette ezekben az ügyekben, hiszen fizetést ezekért a társadalmi megbízatásokért nem kapott. Volt olyan eset, amikor a kisvasút részére hitelt kellett szerezni, ezért a Tröszthöz utazott, ennek a budapesti útjának költségeit is magára vállalta. Nagyon tompítva ugyan, némileg kritikusan, olykor kívülről nézte a politikai rendszert, vagy legalábbis annak egyes helyi képviselőit, ugyanakkor igen jó szemléletes képet nyújt a bethleni koalícióban magához tért úri középosztály életformájáról, anyagi viszonyainak megerősödéséről, majd a világválság ide-