Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)

1933.

bár, posta, üzlethelyiség. Itt írtam egy kártyát Margitnak, meg is kapta a drága ( 60 fillér) Hord Kap-i bélyeggel. Éjjel 12 órakor, persze nappali világításban lefotografáltak bennünket. A vendégkönyvbe beírtam a nevemet. Találkoztunk egy másik, angol hajó utasaival. Volt egy magyar felirat az egyik melléképületen " nem, nem, soha " szöveggel. Persze Szenes hírlapíró fedezte fel. Lefelé talán még fárasztóbb volt az út. A felső plateau* olyan köves, hogy alig lehet járni, ködben az eltévedéstől sodronykorlát óv meg. Éjfél 1 órakor értünk vissza a hajóra, erős hullámverésben, hideg, borongós időben, jól esett a tea, imbisz, amivel előzékenyen vártak. július 30. Vasárnap. Jól aludtam, fürödtem, de fáradt vagyok, sokan nem másztak fel a Nord Kapra, visszamaradtak a hajón, s látták a naplementét is, illetve látták a napot a horizonton. Délután 2 órakor érkeztünk meg Lyngenseidet kis faluba, egy igen szép fjordban. A városka, - mert falu nincs - alig 20-25 esinos faházikóból áll, közepén kis lutheránus templomccska. Kétlovas kocsik, egyfogatú norvég taligák, s néhány autó várt, hogy az alig 2 km-re lévő lapp táborba szállítson. Nyírfák között vezet az út, mi négyen kétlovas furcsa, ódon kocsira ültünk. A városka alacsony dombon terül el, háttérben havas hegycsoport. A lappok bokros dombháton vertek sátrakat, a 100-on felüli rénszarvas nyáj a közeli satnya nyírfaerdöben volt bekerítve. Sok kutya és gyermek tarkította a képet. A színes, kék-vörös ruhájú, bocskoros apró lappok kezdetleges csontokat, bőröket, papucsokat árultak, s kutyát is adtak el 30 márkáért. Piszkos nép az atyafi, nem vállaltuk a rokonságot. Sátraik olyanok,mint a cigányoké. Nem tudtuk velük megértetni, hogy lapp nyelven beszéljenek. Délután 5' órakor indultunk zeneszó mellett, a színes ruhájú lappok sokáig kísértek egy motorcsónakon. Este 6 órakor újra elhaladtunk a szép Tromső mellett, 8-10 nagy kőépületet számláltam meg. Kár, hogy a hajó itt nem állt meg, pedig ez a 8 000 lakosú, magas északi város megérdemelte volna. Július 31

. Egész nap utazunk megállás nélkül. A parttól távolabb haladunk, mint jövet, hogy az apró szigetek ne gátoljanak. Elmaradtak a Lofótok kopasz, de festői sziklaszigetei, érezhetően inog a hajó, pedig alig van hullámzás. Csak holnapután reggel szállunk ki Meroknál. Tehát igyekeznek szórakoztatni a közönséget, megmutatták a hajó belsejét, a hatalmas gépezetet, a kazánokat, a szénfűtéses berendezést, a konyhát, mosodát, a legénység helyi-, ségeit, a régi III. osztályú éttermet, a roppant raktárkamrákat élelmiszerek-