Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)

1923.

Elkísértetett minket több folyosón át a Kormányzó fogadótermébe, amely a Krisztina városra néz. Az ajtóknál feszes vigyázban testőrök állnak. Találkoztam Timon Béla testőrszázados ismerősömmel. Negyedórai várakozás után fogadott bennünket, a harmadik fényes teremben a Kormányzó jött elibénk, s meghallgatva Gyula köszöntő szavait, leültetett bennünket, s egy fotelben maga is helyet foglalt. Én mellé kerültem. Negyven percig tartott az audenciat Nagyon kedves, közvetlen modorban beszélgetett. Szükségét látja az öntözőcsatornák létesítésének és a homokterületek be­fásításának. Mindenben nagy tájékozottságot árul el. Említette, hogy a koronabirtokok, melyek jövedelméből a volt király családját, " ö felsége családját kívánja részesíteni, bizony alig jövedelmeznek, de ott nem is lehet jövedelem, ahol minden tehén mellett egy miniszteri tanácsos áll. Élesen kárhoztatta az eddigi rendszert. Mikor velünk bejövetelünkkor ke­zet fogott és leültetett, említette, örül, hogy a kitüntetés minket ért, de bizony ez az öröme sokszor nincs meg. Hát persze hogy nem örülhet a zsidók kitüntetésének. A beszélgetés során felemlítettük, hogy tegnap e­gyütt utaztunk Horthy Istvánnal. Erre rögtön elmesélte, milyen bravúrosan viselkedett a bátyja az orosz fronton. Lovas kísérettel vonult el a front előtt, anélkül, hogy rálőttek volna. Jellemzésül felemlítette, hogy midőn a kísérőtisztek egyike arra tett célzást, hogy kár a lovakat veszedelembe hozni, rögtön indítványozta, illetve elrendelte, hogy gyalog folytassák a szemlét. Beszélt Szabolcs megyéről, amelyhez szoros kötelékek fűzik. Édes­apjának Ramocsaházán volt birtoka. M3jd a földreform került szóba. Felso­rolta a nehézségeket, a bíróság elnöke személyének megválasztásánál mutat­kozott akadályokat. Grófot nem nevezhetett ki, teljesen. megbízható egyént nehezen lehetett találni, pedig szükség volt a magyar régi, nemesi közép­birtokok fenntartására és üdvösnek látszott a domináló zsidóbirtokok -meg­váltása. Nagy antiszemita*, de igaza van. Én említettem, hogy a kisajátí­tásra alkalmas földeket kizárólag a bíróság jelölje ki, mert a félreveze­tett és elámított parasztok, tapasztalat szerint legutoljára igénylik a zsidó birtokokat, amelyek 70 H-át teszik az Összes közép- és nagybirtokok­nak. Szóval rámutatott a zsidóveszedelemre, ellenben nagy bizalommal nyi­latkozott az ország integritásának* helyreállításáról. A búcsúzásnál újra barátságosan kezet fogott. Kiváló, erőskezű, józan ítéletű, jó magyar em­ber, akinek roppant nehézségekkel kell megküzdeni. A királyi palotából Péchy Gyulával gyalog mentünk a Belügyminisztériumba, de a minisztert nem találtuk.

Next

/
Thumbnails
Contents